Ha arra gondolok,
hogy többé nem leszel velem,
ha nem fogod már szorosan
mind a két kezem,
ha nem ölelsz át
a szívedhez szorítva,
üres lesz nélüled az életem.
Ha nem hallhatom többé
gyengéd hangodat,
ha nem láthatom már
szerelmes arcodat,
ha nem bújhatok öledbe
a sötét éjjeleken,
szürkék lesznek álmaim
és minden képzeletem.
(2001. 09. 14.)
5 hozzászólás
A vers hangulata tetszik, de még hatásosabb is lehetne.
Első versszak egyik sora,
Nemigazán nem illik oda,
Nincsen benne ritmika,
Verseknél ez galiba.
De nálam se mindíg stimmel
Van versikém hamis rimmel
🙂
Melyik nem illik oda?
Szerintem az utolsó sor kicsit kilóg, én úgy érzem, hogy kicsit megakad ott a vers, talán mert az a sor a hoszabb.
Szerintem épp azért jó oda az a hosszabb sor, mert nyomatékot ad annak, amit leír benne. Azzal, hogy megakasztja a verset egy fél pillanatra, ad egy kis időt elgondolkodni azon a négy szón, és sokkal inkább megfogja a mondanivaló az embert, mintha egy ritmusos vers lenne, amin csak “végigfolyik” a szemem, és hmm, ez aranyos volt címszóval lerendezem. Ez az én egyéni véleményem, de szerintem a verseimen látszik is, hogy fontosabbnak tartom a mondanivaló találó kifejezését (ha nem is mindig sikerül) mint azt, hogy megfelelő legyen a ritmus vagy a rím. A vershez pedig csak gratulálni tudok, nagyon kifejező.
Köszi a véleményedet! Nekem is az a véleményem, hogy egy vers nem csak attól vers mert rímel, nem kell mindig erre törekedni. Én a magam részéről kedvelem a rímeket, de olykor írok olyan verseket is, amiben egyáltalán nincs és szerintem ez a költői szabadság!
Üdv: Kriszti