Nullanullahét – 3. fejezet

Na szóval az történt, hogy Joint pár haverjával a buli felé tartott amikor a zsaruk lemeszelték őket. Nem szabálytalanul mentek, csak gyanúsan nagy volt a füst a kocsiban. Az egyik rendőr odasétált az autóhoz, de vesztére. Joint letekerte az ablakot, a füst elhagyta az addig zárt teret, és a zsaru másnap a detoxban ébredt. Joint-ék meg a Gyorskocsi-ban.
Azóta eltelt egy kevés idő, kicsit lemaradtam az írással. Sorry, most pótlom. A vasárnapom azzal telt, hogy megpróbáltam kideríteni, hogy mi történt Joint-ékkal, tettem mindezt egyedül, mert Fanni az érettségire készült, és ő velem ellentétben komolyan veszi a tanulást.
Nagy nehezen sikerült kiderítenem, hogy mi történt, de vasárnap lévén érdemi lépéseket nem lehetett tenni az ügyben. A legrosszabb, hogy amig rohangáltam a városban Fanni megunta a kupit, és rendet rakott a szobánkban. Ilyenkor szokott előfordulni, hogy hetekig nem találok semmit.
A környék pletykahálózatának tökéletes működéséről ismét megbizonyosodhattam miután hazaérvén Zsuzsi ezzel üdvözölt:
– Hallottam lesittelték a haverjaidat. Végre!
– Ne örülj annyira! Lajcsit is csak idő kérdése, hogy mikor csukják le.
– Lehet, de őt nem azért mert olyan hülye, hogy drogozzon.
– Nem valóban. A sorozatgyilkosok igazán rendes emberek.
– Nem is sorozatgyilkos.
– Még. Vagy akkor miért hord „I love Charles Manson” feliratú pólót?
– Nagy Manson rajongó, hát szereti az apját is.
– Arra azért kíváncsi lennék, hogy akkor most ő is ilyen hülye-e, mint te, vagy nekem van igazam. Charles Manson egy pszichopata szektavezető, nem rokona Marilyn Manson-nak.
– Az én Lajcsim akkor sem sorozatgyilkos!
– Nem jobban, mint Norman Bates a Pszichóban.
– Fordulj fel!
– A te kedvedért ugyan nem! Itt egy seprű használd, ahogy a magadfajták szokták és repülj el vele a Lajcsikádhoz.
– Hidd el vele lennék, ha nem tolsz ki velem.
– Ami nem történt volna meg, ha te nem tolsz ki énvelem.
– Hogy úgy fogalmazzak, hogy te is megértsd: kihagyhatatlan helyzet volt.
– Hogy úgy fogalmazzak, hogy te is megértsd: ez meg bosszú.
Mivel ezt követően egyikünknek sem maradt mondanivalója, mentünk a dolgunkra.

A következő nap ügyvédért rohangásztunk Joint-nak, Zotya, Easy meg én. Hogy az ilyesmit miért nem a szülei intézték? Hát végülis ügyvédjük volt, de rajtuk sem segített, mikor őket csukták le.
Tehát miután Fannit kitettem az iskolájánál összeszedtem Zotyáékat. Nem kellett sokfelé rohangálnom, mivelhogy egy helyen laknak. Na nem arról van szó, hogy „szeretik” egymást, csak szimplán testvérek. A Gruber-ék, így emlegetik őket a környéken. Zotya neve gondolom nem szorul magyarázatra, Easy-é annál inkább. Az igazat megvallva az ő esetében szó sincs arról, hogy a nevéből alakult volna ki a beceneve. Pontosan ugyan nem tudom a történetet, de valami olyasmit hallottam, hogy az angolórán a tanár azt mondta, hogy: „Az easy szó könnyűt jelent. Na nem a súlyra utalva, egy példával elmagyarázom: Homért könnyű megverni sakkban.” És mivel Homért nem csak sakkban, hanem minden egyéb szellemi megmérettetésben könnyű legyőzni, rajta ragadt az Easy név. Na nem mintha a Homér mint olyan nagyon menőn hangzana. A születésekor állítólag olyan gülü szemei voltak mint Homér Simpson-nak, és az elmés szülei ez alapján nevezték el. Mondanom sem kell ezt az intelligenciát örökölni kellett valahonnan, hát az őseik sem épp észlények.
Nem is tudom hová tettem az eszem, mikor feltettem Zotyáéknak a következő kérdést:
– Ismertek jó ügyvédet?
– Igen az a Bárány, vagy ki – vágta rá Easy.
– És a pénzt, amibe kerülne az alsódban dugdosod?
– Akkor az aki a Viszkist védte – erősködött tovább a tévében látottakkal.
– Na jó, hagyjál békén. Joint-nak honnan lenne annyi pénze? Nem rablásért kapták el. Olyat mondj, akit reálisan meg lehet fizetni – nem is tudom, hogy minek erőlködöm ilyenkor.
– Ally McBeal? – na itt majdnem elsírtam magam.
– Veled nem beszélek többet. Ha úgy tudnál focizni, mint amilyen hülye vagy, te lennél a Manchester United.
Zotya eddig azért nem szólt, mert ő is jókat szokott derülni öccse hülyeségein. Easy-vel ellentétben ő azért tisztában van a saját korlátaival. Miután öccse abbahagyta a szenvedést, közbevetette:
– Én ismerek valakit. Létező, magyar és talán megfizethető.
Mivel jelen állapotban ennyi is elég volt, útnak indultunk. Az ügyvéd neve Weisz Sámuel volt. Amint ezt megtudtam minden antiszemitizmus nélkül kijelenthetem, kizártam annak lehetőségét, hogy megfizethető lesz. De ügyvéd létére rendes volt, nem kért pénzt az első megbeszélésünkért. Jó, nem tartott tovább 5 percnél, de akkor is. Amint nála végeztünk, meglátogattuk Joint-ot.
A kirendelt védőről tett nyilatkozatát nem idézném itt fel, de a lényeg, hogy örült az általunk szerzett ügyvédnek. Sőt nagy meglepetésünkre az árán sem volt fennakadva, szinte zsebből fizette ki. Soha nem úgy ismertük, mint aki tele van pénzzel, a napi fűre való mindig meg volt neki, de semmi több. Nem jár ugyan rongyos ruhákban, de ennek ellenére elég szakadtul tud kinézni. Mint most megtudtuk ez sokkal inkább a saját döntése, mint kényszerállapot. Valahol mindig titokzatos színfoltja volt a társaságnak, tele rejtélyekkel. Elsősorban azzal, hogy valaki, akinek ennyi esze van, és akiben sokan a nagy lehetőséget látták, miért pusztítja magát módszeresen. Nem lennénk a barátai, ha nem próbáltunk volna tenni ellene, de sikerrel soha nem jártunk, sőt egy időben, még a csapatból való kiválást is kilátásba helyezte, ha nem hagyjuk abba az életébe való beleszólást. Nem hittünk neki, nem hagytuk abba, ki is szállt, úgy kellett visszakönyörögni.
A tárgyalást egyébként péntekre tűzték ki, aminek hihetetlenül tudtam örülni, lévén, hogy Fanni ballagása a következő napra esett. Persze így azért nem fedte egymást a két esemény, de akkor is!
Joint-tól távozva mindenki ment a saját dolgára. Zotyát ki kellett tennem egy tetoválószalonnál, mivel, őt idézem:
– Nagyon régen nem volt új tetkóm.
Jelezném, egy hete varratott magára utoljára. Egy UTE logót célkeresztben a tarkójára. Szerintem a kinézetén nem nagyon van mit rontani. Vállig érő haja – ami eltakarja a fent említett tetkót, a csapaton belüli béke nem túl tartós zálogaként szolgálva – most épp nem lila – de csak mert zöld – az orrpiercingjét pedig heveny fémallergiás reakciók miatt nem viselheti rendszeresen, de az eszelős tekintet azért folyamatosan megvan. Mindehhez társul még az, hogy a testén több tetoválás van, mint Michael Scofield-én, és mindezt szereti is villogtatni. Állítólag még olyan helyekre is varratott ahol mi nem látjuk, de ennek igazságtartalmáról valahogy egyikünk sem kívánt még meggyőződni. Ami a legjobban zavar benne az mégis csak az, hogy vagy fél fejjel magasabb mint én!
Easy meg munkát keresni indult. Bár a környéken lassan nincs olyan hiper-szuper market ahol nem dolgozott volna árufeltöltőként. Nem túl sok sikert ért el a pályán, de mindezek ellenére továbbra is ezen képzeli el a karrierjét. Egy 17 éves embernél ezek nem túl nagy kilátások, de ha valaki semmihez sem ért, és ami rosszabb nem is akar, nagyon többre nincs lehetősége. Egyébként szerintem tetszik neki a helyzet úgy ahogy van.
Én meg az év végi vizsgáimra kezdtem (volna) készülődni, de nehéz a tanulásra koncentrálni ha egy olyan lány van az emberrel egy szobában, mint Fanni. Nem vagyok én George Michael! Szóval a tanulásból nem lett semmi, de sebaj! Holnap! Egyetlen baj, hogy tanulás szempontjából nálam mindig holnap van.