Mint tündér, felhő suhan oly könnyedén,
lehelet karcsú, nézz végig lenge testén,
szétszórta nehéz terhét már a földre,
önmagát szemléli pocsolyák tükrébe`.
Álmos fák között kúszik csendben tova,
bekukkant még útközben ide-oda,
hol sírást hall, összegyűjt minden könnyet.
Jobb' szereti a vidám embereket.
Meghízva, túlcsordulva oson tova,
boldog kacagást maga mögött hagyva.
Nehéz terhét hullajtja az óceánba,
megkönnyebbülten, szétfoszlik utána.
10 hozzászólás
Nagyon szép, és a gondolat is amit hordoz a versed.
szeretettel-panka
Köszönöm, kedves Panka, örülök, hogy tetszett versem gondolatisága.
Szeretettel
Ida
Ida kedves mondd, hol teremnek ilyen szép gondolatok ?
Elragadó !!! Köszönöm, köszönöm,ezerszer köszönöm !
Szeretettel, Zsófi
Én köszönöm, kedves Zsófi, örülök, hogy tetszett.
Néha megfordulnak a fejemben hasonló gondolatok.:)
Szeretettel
Ida
Nagyon tetszett a vers, most olvaslak először, de úgy érzem, meg kell, hogy ismerjelek. Gratula Andika
Örülök, hogy tetszett a vers Andika, köszönöm, hogy olvastad.
Majd én is azon leszek, hogy megismerjem a költészeted, úgy tűnik, valóban először találkozunk itt a Napvilágon.
Szeretettel
Ida
Olyan mint egy mese. Szépséges. S tudod az a legjobb, amikor az ember el tudja hinni a meséket, felnőttként is. Én most elhittem. 🙂
Köszönöm!
pipacs 🙂
Örülök, hogy elhitted Pipacs. Tudod, valahol életünk végéig bennünk él gyermeki önmagunk, s ha ez megvan, képesek vagyunk hinni a mesékben. Köszönöm Neked!
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
A cím alapján azt gondoltam, hogy a versed a harmatcseppekről szól, mert felénk azt hívták tündérkönnyeknek. 🙂
Amikor elolvastam, elsőre azt gondoltam, hogy lassan elborítja a szárazföldeket a tenger, ha a tündérek az emberek könnyeit az óceánba hordják – annyi van belőlük.
Másodikra meg azt gondoltam, hogy lám csak ezért nem esik az eső. A felhők a tengerbe hordják a földi könnyeket, és úgy el vannak ezzel foglalva, hogy nem érnek rá a földet öntözni.
A szép versed talán nem is érdemli meg ezeket a szomorú gondolatokat, de úgy látszik az előbb, amikor kinn voltam a kertben, rám is esett véletlenül egy csepp azokból a könnyekből…
Judit
Kedves Judit!
Szegény tündéreknek sok a dolguk mostanában, összegyűjteni a sok könnyet… hány óceánnyit összehordtak már. Tudod, az eső is azért nem esett az idén, mert ugye sós könnyekkel nem lehet öntözni… kénytelenek voltak mind az óceánba szállítani, így viszont, valóban fennáll annak a veszélye, hogy az óceán elborítja a szárazföldeket…
Annak igazán örülök, hogy a kertben rád is esett egy csepp, de hiszem, hogy az már valódi tündérkönnycsepp volt… Nekem elhiheted.:)
Ida