Már, csak ritkán
Gondolok rád
Utam nélküled
Folytatom tovább
Többé nem vár
Ábrándos életem
Futó hintaján
Játék, s szerelem
Már szívemben
Csendben ül
Díszített helyeden
A méla űr
Már nem kellenél
Csak gond voltál
Magadnak csupán
Valakit akartál
De megállok mégis…
Két gondolat között
Fátyolos az ég is
Lelkem, hozzád szökött
2 hozzászólás
Egyszerű szavakkal megírt szép vers! Tiszta, érthető szöveg, jó rímek, ritmus. Az utsó sor, és értelemszerűen a cím viszont nem tetszik. Megpróbálom elképzelni a kedveséhez szökő lelket -nem sikerül. Másra asszociálok: szökik a kartergáz a kipufogóból. Bocs. -én
Szia Zsenál!
én egy túl cikornyás-girlandos "író" lennék, valószínű, ezért fognak meg a tőmondatok és a minimálfíling…és itt tart a várható jó befejezés, ami ezúttal sem maradt el.
Üdv: Cal