– Csak azt ne mondd, hogy itt hagysz!
– Ezt fogom tenni.
– De, hiszen semmi okod sincsen rá! – csordultig könnyes szemmel vágtam a képébe.
– Az okaimat elmondtam már. Túl sokszor bántalak meg és ha ez az ára annak, hogy boldogabb légy, akár mással, akkor ezt az áldozatot megteszem. Elengedlek. Mert tudom, hogy akkora változásra, amire neked szükséged van, azt nem tudom teljesíteni. Lehetetlen érted?! Mert egy olyan szinten vagyunk, ahol már a te személyiséged és az enyém valami egészen mást akar. De ütik egymást. Ezáltal, ha nem egészítik ki, nem tudlak 100%- san támogatni, és szeretni.
– Ennyi? Köszönöm… hogy annyit érek, hogy nem erőlködsz. Nem is értem,hogy randizhattam veled….
Néha hiányzik
By Berki Enikő
2 hozzászólás
Kedves Enikő!
Amikor olvastam soraid, azt hittem, egy meglett nő írta, olyan, aki házasságban vagy legalább élettársi közösségben él – legalább egy évtizedes együttélés után – azzal a férfivel, akivel beszél, aki azt ajánlja Neked, elhagy, szó szerint: "Elengedlek!"
Egyébként, ha valóban sokat írsz tanulmányaid mellet, az álmaidat is elérheted, de ahhoz sokat kell még tapasztalnod, és tanulnod. Biztosan ezzel kapcsolatban is vannak elképzeléseid.
S ahhoz még van időd bőven, hogy komoly kapcsolatba kerüljél egy másneművel, inkább a tanulmányaiddal foglalkozzál komolyabban. Persze, fiatalos szórakozás belefér még a tanulmányok mellé.
Annyit még mondanék, hogy írói anyagokban (legyen az jegyzet, novella vagy regény), nem szokták így jelölni: "100%-san" jobb kiírni betűkkel százszázalékosan!
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Köszönöm az észrevételt. Sajnálom, hogy csalódást okoztam olyan téren, hogy nem azt az írót várta a műtől, akit kapott. De ez mind-mind én vagyok, egy másik szituációban. Bemutatom, hogy mit tennék, ha velem is megtörténne.
Szeretettel: Enikő