Lépte csendes, szava halk
Kerüli a perpatvart
Sohse örül, sohse csattan
Idegen és akaratlan
Tavasz, tél vagy forró nyár van
Elücsörög egymagában
Nincs barátja, szerelme
Lopva gondol ilyenekre
Család, társaság nélkül él
Istenétől mit sem remél
Halkan kel, és csendben fekszik
S szégyenli, ha megbetegszik
3 hozzászólás
Szia Zsenál!
nagyon bírom, ahogy tömören, rímesen-viccesen-szerintem lazán- felskicceled a különböző élethelyzeteket. Semmi sallang, és minden benne van.
A 8.sorban az " ilyenekre" szó helyett " ilyenre" elképzelhetőbb, rítmikusabb is lenne, és az utolsó sor ritmusát is csiszolnám…de egy albérlőnek gondolom erre már nincs energiája…:)
Üdv: Cal
Szia Cal !
Köszönöm érdeklődésed, kritikád elfogadom. Nem is tudom miért nem az általad helyesnek vélt -és nemcsak vélt- jelzőt használtam. Talán a fölötte szereplő kettősség végett.
Furdalja oldalam az általad "csiszolt" utolsó sor mikéntje.
Üdv.: Zsenál
Megérintett ez a vers. Igazán szép.