2025. április 18., péntek
    Véletlenül
    Új írás létrehozása Fórum
    elmélkedés

    A Duna

    GyömbérBy 42 hozzászólás1096 megtekintés

    Itt maradtam a félig sötétben,
    mögöttem zúg a nagyváros zaja,
    megremeg az út egy villamostól,
    talán indulnom kéne haza…

    Nem tudok, megálljt parancsol a híd,
    egyik végén Pest, másikon Buda,
    alattam őszi-fázón hömpölyög
    csendes magányban a vén Duna.

    Korlátnak dőlve nézem a folyót,
    tünékeny köddel játszó Holdsugár
    takarja, óvja, védi a széltől…
    fiókáit féltő éjszaka-madár.

    Féltem én is, hisz anyám, apám ő,
    s barátom, szerelmem, gyermekem.
    Velem van jóban, velem a bajban,
    hajóm ringatja végtelen…

    Apám, mert erős, tekintélyt parancsol,
    Anyám, hisz ő adta életem,
    Fiam, kiért a világot adnám,
    S mint Barátom, olyan örök nekem.

    Ringat lágyan, átölel máskor,
    homlokomra hajnali csókot lehel,
    újra és újra elvarázsol!
    Nem tudom, hogyan mondhatom el?

    Azt, hogy

    távol tőle, nem lehet élni!
    Mindenkor minden út hozzá vezet,
    illata mélyen az elmémbe égett,
    örökre őrzi az emlékezet.

    A holnap nélküli végtelen éjben,
    majd eggyé válunk én és a Duna,
    Szerelmünk akkor beteljesül,
    az lesz a legszebb nászéjszaka!

    Share.

    42 hozzászólás

    1. Kőműves Ida on

      Különös kötelék ez a folyóval, jelen esetben a Dunával, velem is előfordult már.
      Nagyon szép a versed, a ragaszkodásod…
      "Azt, hogy távol tőle, nem lehet élni!" – itt már potyogtak a könnyeim…
      Egészen a szívig hatolt…

      Szeretettel
      Ida

      (Többet megtudhatsz, ha elolvasod "A Dunánál, húsz év után" című versemet, természetesen, ha érdekel. Az nálam egy önéletrajzi vallomás… azért a könnyek…)

    4. aLéb on

      Neked valahogy minden versed bensőséges, mélyen kifejező, és most sincs ez másképp. Nagyon szépen vezetted, minden érzelmi dimenzióba kiterjesztetted, szélesen, szép rímekkel, magukba húzó képekkel. Örömmel olvastam a versed most is.
      aLéb

    7. dpanka on

      Kedves Gyömbér!
      A jó öreg Duna! Nem lehet elmenni mellette csak úgy. Engem is megihletett már. Olyan emlékek kötnek hozzá ami volt fájó is és nagyon szép is, ha látom a Dunát mindig feltörnek lelkemben azok az érzések is. Mily furcsa különleges és egyben csodálatos is. Ha csak arra visz utam, még ha sietek is mindig megállok, mindig valami újra is lelek ami megérint, átölel és sodor valami különös világba. Ne haragudj ha ilyen hosszan ecseteltem, de érzem te is ugyanígy vagy vele, hiszen akkor nem írtál volna ilyen remek verset ami nekem is nagyon tetszett!
      szeretettel-panka

    8. pirospipacs on

      Bár nekem a Tisza, de valahogy éppen így. 🙂
      Lélekmosdató a versed. Ritkán könnyezek meg sorokat (persze van akinél szinte mindig), csak akkor, ha ugyanazt, vagy nagyon hasonlót érzek, mint amit Ő érzett, írás közben. 🙂
      Most nagy valószínűséggel át tudtam venni, az érzéseidet. 🙂
      Köszönöm!
      pipacs

    10. Névtelen on

      Ez szép!
      nem csak a versben, a tartalmában álltál egy hídon, de a stílusban is éreztem hasonlót. romantika és realitás, mélység és felszínesség, banalitás és eredetiség, de a hullámai végig ringattak-pedig hídon álltál :)- a vége pedig nagyon megható…azt hiszem értem…
      szeretettel: Cal

    15. Horák Andrea Kankalin on

      Szia Gyömbér! 🙂
      Az említett folyam itt is üzen, csak más település … 🙂
      Híd van, korlát is akad, Te pedig elmondtad, ami Benned van, ez nem is kérdés. Nekem ez a vidék még mindig idegennek tűnik, viszont versed által közelebb kerültem hozzá. Akkor mondhatom magam győztesnek, ha nálam nem a Bakony lesz a Világ Közepe. 🙂
      A záró szakaszod lenyűgözött, az egész vers terelgetett… talán megszeretem ezt a vidéket. 🙂
      Nagyon szép.
      Szeretettel: Kankalin

    20. Finta Kata on

      Kedves Gyömbér!
      Gyönyörű verset írtál a Dunáról, nekem Petőfi verse jutott eszembe a Tiszáról…
      A tiédben van szülői- és gyermeki szeretet, ragaszkodás a foyóhoz, a köré épült fővároshoz, Versed tartalma, formája minden tekintetben megállja a helyét. Csodálatos. Szeretettel gratulálok: Kata

    Leave A Reply