A remény magjait bízva ültetem,
hogy olyan holnap virágozzék nekünk,
amilyet talán álmodni sem merünk.
A múlt savanyú gyomrában hűlt helyem.
Határtalan a vágy s új erőre kap,
mint jóváhagyásra váró kérelem.
Talpunk alatt macskakő csak térelem,
de így teljen kéz a kézben, napra nap.
Mert megfejteni a rejtvényt feladat,
s elhagyni a tájat, hogy nem fékezel,
a magány jele. S tudd, hogy a kirakat
biz’ azt reméli, mielőbb vétkezel.
Én mutatom az irányt, de Te magad
döntheted el, hogy élsz, vagy csak létezel.
10 hozzászólás
Kedves Zsolti!
Figyelemre méltó szonettet hoztál!
A mondandó megfogott és elgondolkoztatott! 🙂
Szeretettel olvastam: Tünde
Kedves Zsolti!
Tetszik a szonetted tartalma.
Barátsággal: Ági
Szia Zsolti! 🙂
Már a címnél elakadtam. Elméláztam a saját életemen, ütött is rendesen. A kérdőjelet elhagynám, úgy nyitottabb. Nálad még soha nem emeltem szót a szonett ügyvédjeként, most viszont megteszem: mindazt a csekély tudományt, ami birtokomban van, megosztom Veled (már ha egyáltalán szonettnek szántad ezt a verset).
Petrarca tanai szerint nagy vonalakban rendben vannak a rímek, a ragrímek néhol tán kerülhetőek lettek volna.
Ami mindenképpen javításra várna, az a jambikus rendszer. Ha néha becsúszik egy-egy váratlan szótag, szerintem nem ront az összhatáson, de mindenképpen alapvető törekvés a jambusokra hajlás. Sajnos én is vétek ebben a tekintetben.
Sokszor elolvastam, mondogattam, szemenként morzsolgattam.
A quartinák felvezetéséről és tercinákba torkollásáról, valamint az elsimulásról is van véleményem, de nem merem leírni, már csak azért nem, mert nagyon kezdő vagyok.
Egyébként tetszett, élvezetes, hogy más is ír szonetteket. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Fél-X!
A szonett mivoltot én sem eldönteni, sem bírálni nem tudom, mert úgy gondolom vannak még hiányosságaim. A kérdőjel elhagyása szerintem is szerencsésebb, a rímek egész jók. (A merünk – nekünknél biztos tudsz jobbat is.) Összességében nekem tetszett a versed.
Üdv,
A.
Szia !
Jó a kérdés. Sokszor felmerül életünk során…
Gratulálok a vershez.
Gyömbér
Kedves Zsolt!
Szeretem a verseidet, szonettben kifejezni az embernek mindazt amit szeretne, nem egyszerű feladat de te remekelsz benne!
szeretettel-panka
Létezni kell, így is, úgy is. Segítséggel élni pedig könnyebb. Tetszik ez a versed is, mint a többi is:-)
Szeretettel:Marietta
Kedves Fél-x!
Kérdésed nagyon szépen kifejtetted itt!
Igen…, nehéz dönteni,
Viszont nem elég, csak létezni…
Lesz holnap, mikor virágot hoznak reménymaggjaid!:)
Zsolt, nagyon eredeti hasonlatokat alkalmaztál, ez teszi különlegessé a versedet.
Köszönöm szépen mindenkinek és elfogadom a hasznos tanácsokat!!!