Előttem magas fák,
köröttem lomb hever.
Dér csípte ágakon
falevél lengedez.
Szél fújta lomb között,
Dalol egy kismadár,
Elrepül messze száll
s fészkére rátalál.
Fölettem napsugár,
Melege enyhet ad.
Hűs szellő lengedez.
Simítja arcomat.
Előttem magas fák,
Gallyain pára csepp.
Igazgyöngyként pereg,
Könnyeként ejti el.
Lomb szőnyeg alattam,
fölöttem holdvilág,
Körötte csillagok.
Előttem magas fák.
Fölöttem magas ég,
Köröttem csend honol.
4 hozzászólás
Kedves Lizett!
Őszi képkockáid igazán tetszettek!
S az is ahogy befejezted!
/Talán az 5.versszak 5.sorát elhagynám, persze ez a te versed, nekem ott felesleges/
Kedves Dóra!Először egybe írtam az utolsó két sorral!Igazad van.Javítom!
Szeretettel fogadom a tanácsodat:Erzsi
Kedves Lizett!
Szép dallamos vers kicsit szomorkás hangulattal, ám szép!
szeretettel-panka
Kedves Panka!KÖSZÖNÖM!
Igen, jól érzed a szomorúságot benne.Ez a vers, egy temetés után született.Ilyenkor az ember még jobban elcsendesedik.
Köszönöm hogy itt jártál,és jelenléteddel megtiszteltél.
Szeretettel:Erzsi