Hitelre hajtott hazán világom,
a gavallér rend helyett kitárom
kezem. Adós eleganciámat
itt őrzöm, itt ér öröm és bánat,
erre vonzom utódom, mint mágnes
vasat. Álmom sorvadt lényeg, látens
képeket gyógyítok önmagamban,
TV-jósként szólok szakadatlan,
szelíden. Pusztába kiáltva is
tudom, mi vár, a dicső, de hamis
ígéretből várat építhetek.
Velem cipeltetnek súlyt, köveket,
hogy a bástya védjen. Fizetségem
a szánalom, megvetés, de még nem
vonhatok vállat. Hajszol vadállat,
a kerge lét. Egyszer megtalálhat.
Egyszer. Majd, ha talpam égre fordul.
Akkor se kérek hantot reformul,
csak egy gondolatpihét, hogy szálljon,
szitálja rám fényét, boldogságom.
12 hozzászólás
Nagyon jól ábrázolod a teljesen tehetetlen, ugyanakkor a sorsával mégis elégedett, az orránál tovább nem látó embertípust.
Gratulálok: Klári
Szia Klára!
Köszönöm kedves észrevételed.
Üdv,
A.
Micsoda ütős sorok. megint azt bizonyítottad a szememben, hogy a Hölgyek mennyire bölcsebben, szofisztikáltabban, emelkedettebben fogalmazzák meg kilátástalanságukat, társadalomkritikájukat.
Ennek ellenére mégis erős sorok:
"TV-jósként szólok szakadatlan"-tökéletes leírása a tehetetlenségnek, és még idézhetnék annyira találó…a lezárása pedig nőiesen lekerekített, lírai…na, ilyet én nem tudnék, csak felhúznám magam a végére 🙁
gratulálok: Cal
Andi…
Nem hiába olvaslak mindig úgy, hogy gyakorlatilag BIZTOS vagyok benne: a verseidben műremeket lelek.
Sosem csalódtam. S most is műremek.
Gratulálok.
Szia Andi!
Csak azt tudom erre mondani, hogy örülök, hogy nem okoztam neked csalódást. Nem is kell ennél több.
Köszönöm.
A.
Köszönöm kedves Cal a kritikádat. Ez vagyok én. 😉
Üdv,
A.
megfogott a gondolatisága, tetszett maga a vers, egyben van, grt. szeretettel
Köszönöm Andy, örülök a véleményednek.
Üdv,
A.
´ígéretböl várat építhetek´…
´Fizetségem szánalom,megvetés´
Csodás sorok!
Gratulálok!
Szeretettel:sailor
Ui…az egészet lehetne-kellene idézni!
Szia sailor!
Annyira nem csodásak szerintem, inkább olyan odapörkölő. Köszönöm, hogy elolvastad.
Üdv,
A.
Kedves Andrea!
Ütős sorok. Nagy kérdés, hogy utódainknak mit kell majd "cipelniük", milyen sors vár rájuk. Ez az, ami még a jelennél is jobban aggaszt.
Gratulálok a versedhez!
Szeretettel: Zsóka
Szia Zsóka!
Utólag is boldog névnapot. 🙂
A jövő kifürkészhetetlen. De egyszer jelen lesz, s a múlt is utoléri. Hatunk rá. Ha csak piheként is. 🙂
Köszönöm, hogy olvastál.
Üdv,
A.