Látomás

Hallom a papot, ahogy monoton
mondja a búcsúbeszédet
Szemem behunyva a ravatalon
homályos képek és fények

…..

Hogyan történt, azt nem tudom
Emlékszem mentem az úton
Azt hittem, szép lesz a napom
Mert szívedet lángra gyújtom.
Fénylő gyűrűt viszek neked
Ujjadra húzom majd szépen…
Azt gondoltam, jó lesz veled…
És többre már nem emlékszem…
Csattanás,ami elszakít
A földtől és magasra dob
Két szép szemed elandalít
Elalszom és csak álmodom…

…..

Fentről látom a nyitott koporsót
nem érzek semmit s nem félek
Hallom a papot, ahogy monoton
mondja a búcsúbeszédet.