2024. december 26., csütörtök
    Véletlenül
    Új írás létrehozása Fórum
    szerelem

    Könnybe fúló mosolyod

    sailorBy 84 hozzászólás2258 megtekintés

    kitárja karjait az est
    halkan
    selyemzajjal
    függönyök zizegnek
    elhal kint a zaj
    a tudat képernyöjén
    arcok sorakoznak

    megtalálom köztük
    mosolygó
    rokon kis arcod?

    álmaink után kutatok

    hányszor kerestelek
    kiégett sejtések talaján
    a holt közönyben
    remény-fészkek után
    de csak
    unatkozó szemek
    fagyos csillagok
    szórták rám
    a hiány
    borús árnyékát

    …mégsem tudta a sors
    fehér-feketébe
    feledésbe
    burkolni arcodat
    ott él még
    lelkem rejtekén
    álmodik színes álmokat

    érzem
    mindig mellettem vagy
    mindenkiben Téged sejtelek
    mindenhova
    könnybe-fúló mosolyod követ

    szeretném újra
    fogni a kezed

    együtt sétálni
    kutatni a ´határokat´
    csak úgy
    egyszerüen
    veled lenni naphosszakat

    gyere közelebb!

    Share.

    84 hozzászólás

    3. dpanka on

      Kedves Sailor!
      Olvasom, és olyan érzés vett hatalmába, hogy akár én is írhattam volna… (de ily szépen nem tudnám)
      Teljesen átjött az az érzésvilág. Ezért mi mást is kívánhatnék, mint azt, hogy az utolsó sor teljesüljön, mert akkor tudom, hogy boldoggá tenne!
      szeretettel-panka

    5. T. Pandur Judit on

      Kedves Tengerész!
      Ez a versed gyönyörűen mesél a benned élő szeretetről. Bizony azoknak az arcát látjuk a legkevesebbet, akiket szeretünk. Inkább "az unatkozó szemek, fagyos csillagok, szórják ránk a hiány borús árnyékát" – gyönyörű gondolat!
      A szeretetteljes, vágyakozó sorok mélyén azonban megfejthetetlen szomorúság lapul, hiszen miért is "könnybe fulladnak azok a mosolyok" az emlékeidben?
      Nagyon erőteljes, jó vers! Igazán tetszett!
      Judit

    7. Horák Andrea Kankalin on

      Szia sailor! 🙂
      Régebbi versed nem ismerem, a billentyűzeted olyan, amilyen. 🙂
      Mindig vonzódtam a modern írásokhoz, mint olvasó. Tetszik az, hogy pontok és vesszők nélkül én magam élhetem a históriát úgy, ahogy szeretném. Most is ez történt.
      A képeid lenyűgöztek, a hangok sejtelmesen simogatóak. Az az egy "?" nagyon beleillett a mondanivalóba, mert komoly kérdéseket sugallt, nem is egyet.
      Csodaszép a versed, amolyan mélázó és elgondolkodó, elgondolkodtató.
      A zárás nagyon szép.
      Talán néhol a kötőjeleket hanyagolnám, mert megakasztanak.
      Amúgy tényleg szép, gratulálok!
      Szeretettel: Kankalin

    8. zuzmara on

      Kedves Sailor!
      Igazából egész regényt írhatnék a gondolatimból, de nem teszem.
      A vers magáért beszél!
      "Non satis et pulchra esse poemata: dulcia sunto et,
      quocumque volent, animum auditoris agunto." (Horatius)
      Szeretettel olvastam: Tünde

    11. Rudy on

      Kedves Sailor!
      Első pillanatra megfogott a cím: a "Könnybe fúló mosolyod" …és aztán ahogy olvastam, mind gyönyörű, érzelem-dús szavak, gondolatok! …én ily szavakra, naphosszára közelebb mennék…. – ha, lány lennék 🙂 ..pláne ha te lennél lány… 🙂 ))))
      Szeretettel: Rudy
      ui: bocs, hogy tréfálkoztam, ezzel de a vers mindenképpen gyönyörű….remélem rád talált az akiről szólt!!

      • sailor on

        Kedves Rudy!

        Mint új tag,még nem tudok-tudtam mindenkihez
        elérni,akiket értékelek!

        Felkeltetted figyelmemet több esetben!Legközelebb utánnuk nézek!

        Nagyon jól esett,hogy szépnek találtad!

        Szép estét!

        Látogass meg máskor is:sailor

    12. sailor on

      Szia Kankalin!

      Olyan jó érzés,hogy ´érzed´,amit ki szeretnék mondani!

      Talán a legszebb,ha megtaláljuk magunkat egy egy
      értö hsz-ban,értékelésben!

      Nincs szebb a ´viszhangnál!´

      Nagyon örülök,hogy Nálad arra talált!

      Köszönöm látogatásodat!
      Szép estét!
      Szeretettel:sailor

    18. Névtelen on

      Annyira sokat mond ez a vers! Egyrészt te is megtaláltad azt a "rokont", akit ha ismersz már nem éltél hiába… Másrészt Te sem adod fel, hogy egyszer lehet mindent újra együtt…

      Gyönyörű vers!
      Deiphobae

    24. Névtelen on

      Kedves sailor!

      Versed gyöngyszem, ritkán olvastam ilyen eredetien meghitt, őszintén emlékezőn vágyó verssorokat.

      Bevallom, nem különösebben kedvelem a szirupos szerelmi "gyötrelmeket" – de ez nem ebbe a kategóriába tartozik – mint sok más olvasódat – engem is mélyen megérintett.

      szeretettel gratulálok – Karolina

    28. Kedves on

      Csatlakozom Lizetthez!
      Jó volt olvasni a versed, és álmodozni veled….. most én is csak bambulok, és feltörnek a gondolataim, az emlékeim, megpróbálom összeszedni magam, összeszedni az elmúlt évek eseményeinek összetört szilánkjait,
      szeretettel ölellek
      Anikó

      ui: most még csak ábrándozom 🙂

    36. Cyankalla on

      Kedves Sailor!

      Be kell valljam, hogy imádom a szavaid..
      Próbálom őket beosztani, mert sajna kevés, de igyekszem; módszeresen nem olvaslak anyag hiányában.. Pedig tenném.. 🙂
      Remélem, lesz rá lehetőségem, ha majd egyszer Pegazus bevadul.. 🙂
      Én ráérek, és várom..

      Addig is a legjobbakat: C.

    46. Alkonyi on

      Már akkor érződött az a mostani stìlus.

      A címet imádom : "Könnybe fúló mosolyod"
      De sok ilyen mosolyt ismerek én…

      "mindenkiben Téged sejtelek
      mindenhova
      könnybe-fúló mosolyod követ."

      Gyönyörű😊

      Szeretettel: Alkonyi

    Leave A Reply