Egy királylány a kisboltban

A járdán bicikliző fiatalember mosolyogva fordul meg a magas tűsarkú cipőben óvatosan lépdelő lány után. A leány szemlesütve közlekedik. Talpig érő ruháját finom, kecses mozdulatokkal emeli meg, nehogy véletlenül rálépjen. Tudja, hogy mindenki őt nézi. Ilyen kacér csak egy nő tud lenni. A látvány pazar. A helyzet pedig attól komikus, hogy az ifjú hölgy még csak öt és féléves. Mamája körömcipőjében egyensúlyoz az utcában levő kisbolt felé. A talpig érő ruha szintén a mama szoknyájának egyike, amit a kislány unszolására körbetekertek és hátul megtűztek rajta. A tűsarkú jó néhány számmal nagyobb, mint a lábacskája, úgyhogy minden lépését meg kell gondolnia. A kisboltban az eladónők körbeveszik. Nagyon népszerű a kicsi. Mesélni jött ide. Az óvodában szétfutott a tetű a játék közben összebújó buksikban. Ezt a nagy eseményt akarta elmesélni a boltban dolgozó barátnőinek.
-Képzeld el Zsuzsika, tetves vagyok.
-Hát az lehetetlen.
-De, az vagyok.
-Nem, biztosan nem vagy az.
-De az vagyok. Igenis, hogy az vagyok. Ugye mama, hogy az vagyok.
-Az bizony.
A kislány megbántódva, sírva rohan ki a kisboltból. Pillanatnyilag még csak így tudja megtorolni, hogy nem hisznek neki. Természetesen a körömcipő és a lazán illesztett hosszú ruha már csak felesleges kellékek, amikre nincs szüksége, úgyhogy mezítláb nyargal egy szál bugyiban, amíg utol nem érik. Mamája felemeli, karjaiba veszi a még mindig hüppögő kislányt.
-Gyere ide hozzám, kicsi királylány.
-Mama, biztos, hogy én királylány vagyok?
-Az bizony.