Minden amit érzek ,ismerös már
A perzselő láng utja koromtól komor.
De fáj,hisz nem ez mit akar,vár
én lelkem:Vágyam a szabadság felé sodor.
Még vakit a fény és könnyez a mult,
Penge csontig hasitása az emlék.
Oly vértöl ködös,teljesen elfakult.
Marja ,rágja lelkem e gonosz ék!
Szétzúzott láncdarabok visszanéznek rám.
Igen ,én vagyok ki mertem csinálni ezt!
Letörtem érzelmeim bilincskezű urát.
S az ész nyerte csatában most kiálthatom ezt:
SZABADSÁG!! [IG_KITOLT]
3 hozzászólás
Nagyon jól megszerkesztett vers, a témaválasztás is tetszik, csak mintha kicsit szabálytalan lenne az egész. Nem tudom, hogy ez szándékos, vagy nem, mindenesetre egy kicsit zavaró hatása van olvasáskor. A metafórák és a hasonlatok nagyon jók, néhány helyesírási hiba van, bár lehet, a jambikus pentameter (vagy mi :)) miatt.
Jó kis vers! A téma is jó.
Üdv
Érzelmekben dúsgazdag vers sokunk,sokszor
érezve érez ient.
Üdv.