Megfáradt szemed, az ”Ő” arcát kereste.
Egyedül díszíted a fenyőfádat,
Közben elmondod adventi imádat.
Megcsillan a gömbök tündöklő fénye,
Oda képzeled őzbarna szemébe.
Beszélsz hozzá, de csak magányt találsz,
Gyertya lángjánál megtörik a varázs.
Könnyes szemmel nézel fel az égre,
Ajándékként, boldogságot kérve.
Angyalok hoznak nyugalmat szívedbe,
Így telik egyedül, egy karácsonyeste.
4 hozzászólás
Nagyon szomorú kedves Éva, akinek ilyen magányos karácsony este jut az élettől.
De boldog aki hisz Őbenne.
Szeretettel gratulálok: Ica
Kedves Éva!
Szép karácsonyi versedből bizony, a szomorúság kandikál ki. Én Nedked azt kívánom az új évre, hogy a karácsonyfa díszítésnél elmondott imád hallgattassék meg Odafenn az Égben, s legyen a mostaninál sokkal, de seokkal kellemesebb, örömtelibb az életed.
Szeretettel ölellek: Kata
Nagyon tetszett,ez a csodás alkotásod.Az összes ünnepek közül a világon,a Szentkarácsonyt imádom.Szívből kívánom,hogy egész évben a Karácsonyi szeretetlángja ragyogjon szívedre&szeretteid számára .Szívből kívánok;jó életerőt&sok boldogságot&végtelen szeretet,hogy meg sok ilyen szép alkotásod születhessen a közeljövőben is.Szeretettel,Sankaszka,a csodás messzi távolból…
Elszomorodtam, ez egy nagyon nagy probléma, hogy rengeteg ember tölti egyedül a karácsonyt. megérintett a versed.
szeretettel. boszi