Mint más a takaróját éjten-éjjel,
Úgy húzom én rá rímemet a rímre,
Nem hallgatva kis olcsó hangzó-rémre,
Nem sietve a gyors megjelenéssel.
Nem keresem a Parnasszus illatát,
Hisz hó takarja el a lankás oldalt,
Nem várom még a fátyol-vesztett tavaszt,
Csak sóhajtozom itt és te odaát!
Hajnaltól kezdve lehűlhet kis szobánk,
De engem fűt a téged gyújtó hőség,
És szűk csatornán tél leve lecsordul,
Nem kérdezem, a jövő mit hozhat ránk,
Tudom, hogy csak hóból lesz nálunk bőség,
De üres kamrán veled juthatok túl !