A hó a tájon mint egy tüll lepel
fehér színével mindent befed.
Szépet, s csúnyát egyformán elfed.
Cifrázza a tájat, díszít mindent.
Fehér cukorcsipkéivel csinosítja a sok ágat,
teszi még szebbé ezt a meseszép, gyönyörű tájat.
Ez a csodálatos mester, ki e környéket szebbíti
a természet, s e szépségekért hálásak vagyunk neki!
A szürke felhő közül a Nap kinéz.
Fényével e sok szépségen szemléz,
majd elégedetten el-elbújik
és így megy ez egészen tavaszig.
2 hozzászólás
Kedves Pecás!
Kedves ,békés pillanatkép versed. Fehér cukorcsipkéivel..nagyon tetszett!!
Szeretettel olvastalak:dreamer.
Ha nem tudnám, milyen hideg tud lenni a tél, még meg is szerettem volna, emiatt a szép vers miatt.