Tűnik az éjjel,
hajnali fénnyel,
kis bogár mászik,
rózsalevélen.
Harmatos álmok,
messzire szálltok,
múlt feledése,
vigyázz majd rátok.
Ott vagyok benne,
mosolygok egyre,
mintha egy gyermek,
vigasza lenne.
Tükör az égen,
könnycsepp a kézen,
éjjeli gyertyám,
csonkig leégett
Megint egy reggel,
fényesen kel fel,
sugarán táncol,
kótyagos fejjel.
Úgy koppan lépte,
mintha letérne,
kóborló éjből,
épp visszatérne.
Indul egy új nap,
ki nyílt a fény csap,
tegnapi bűnünk,
ma új esélyt kap.
10 hozzászólás
Kedves Harcsa!
Szép dallamos vers, szinte dúdoltam a sorokat! Nagyon tetszett!
szeretettel-panka
Kedves harcsa !
Tényleg, szinte énekelni lehetne, nagyon tetszik 🙂
szeretettel: Susanne
Olyan mintha gyerekvers lenne a dallamossága miatt. Tetszett!!!
Szeretettel olvastalak:dreamer
Könnyed, dallamos, tündéri költemény!
Szépek a hasonlataid, képeid.
Szeretettel
Ida
Igen, minden nap új esélyt adhat.
Szeretettel:Selanne
szép, kedves hangvételű írás, tetszett. szeretettel
Kedves harcsa!
Nagyon szép,dallamos!
…de egyben sokat mondó is!
Erre különösen az utolsó két
sor mutat rá!
Szeretettel gratulálok:sailor
Szép estét!
Kedves Harcsa!
Nagyon szép, sokatmondó és ritmusos alkotás! Gratulálok! Lyza
Kedves Józsi!
Kellemesen dallamos versedhez szeretettel gratulálok!
Barátsággal: Noémi
Kedves Panka, Susanne, Dreamer, Ida, Selanne, Andi, Sailor, Lyza, Noémi!
Mindenkinek nagyon köszönöm, hogy olvasta, és a kedves kommenteket is.
Üdv: harcsa