Hol nem érted a sorsod lényegét,
És nem tudod az élet értelmét,
Hol a sötét gyötrelem vár,
S napról napra fájóbb a kár,
Ott lakom én,
A démoni fény.
Hol kínodban is kínzod magad,
És a szíved széjjelhasad,
Hol menekülnél, s megoldást vársz,
De helyette csak gondot találsz,
Ott élek én,
A hamis remény.
Hol elhagy minden régi barát,
S széthullik a boldog család,
Majd körbevesz egy rossz világ,
Érdek szülte társaság.
Ott lakom én,
Az ördögi lény.
Hol félremagyaráz a száj,
És szétdurran a máj,
Hol hangulatod igen nagy,
De csak groteszk bohóc vagy.
És veled nevet mindenki…
Bár meglehet, hogy rajtad,
Azok, kikben végig bíztál,
Könnyedén megcsalnak!
És tönkre megy az életed,
Elveszíted lényeged.
Hatalmasabb vagyok nálad,
Ellopom az összes vágyad!
Elveszem én,
A hamis remény.
Állandóan űzlek, hajtlak,
Kínozlak, kereslek…
Éjjel, nappal veled vagyok,
De ne hidd, hogy szeretlek!
A helyén leszek mindenkinek,
Családnak és gyereknek…
Én leszek a fontos neked,
Nem azok, kik szeretnek!
Elfekszel az utca kövén,
Átnéznek feletted,
Tartásod és büszkeséged,
Régen elfeledted.
S ha elveszítesz minden hitet,
Reménységet és örömet…
Csak gyűlnek a gonosz jelek,
Én várok rád, hogy megöljelek!
Tönkreteszlek, megalázlak,
S kiürül a kassza…
Én vagyok az alkohol,
A legnépszerűbb csapda!
3 hozzászólás
Remekül leírtad az alkohol függés tematikáját. Tetszett!
szeretettel-panka
Köszönöm, kedves panka!
Kedves Attila!
Remek versedet a "Véletlenül" hozta elém. Örültem, hogy elém tette, mert mondhatom, élvezettel olvastam. Bár fogalmam se volt amikor kezdtem olvasni, mi lesz belőle, mégis érdekesen mentem előre.
Tartalmasan, gondosan kimunkáltan írtad le, hogy mitől kellene elmenekülnie annak, aki az alkoholt folyton vedeli, mert nem gondol arra, mi lehet a vége.
Szeretettel olvastam: Kata