Csodásan ír, s közben a lelke sír
tiszta, mint egy hófehér papírlap,
nem tudom ki ő, de nekem kasmír
mely kedves szavával simogat,
eszem diktálja hagyd, majd múlik
de szívem ritmusa hevesen ver,
minden mondatban kérdés bújik,
idegen lenne ? még megtehetem,
hogy elfordulok csendesen tőle
de nem hagy nyugodni képzeletem,
mi felém árad sokszor belőle
mélyen izzó katlanba temethetem.
De nem ! akárki is vagy érdekel
s ha egyszer majd úgy érzed
hiányom esténként kérőn térdepel
én leszek, nem is kell kérned,
szavak nélkül tudd, nem idegen
már, ki verseiben félőn lépdel,
most már a kudarcokat is viselem
csak ajtód nyisd ki egyszer,
s ha besétáltam rajta tiszta szívvel
láthatom magam szemedben,
én esküszöm őszinte hitemmel
elmondom, ha te vagy az Egyetlen.
4 hozzászólás
Kedves Susanne!
Bizony a virtuális közegben ilyen is létezik. Szépen foglaltad versbe az érzéseidet!
szeretettel-panka
Kedves Panka !
Bizony a virtuális világ ilyen furcsa játékot űz velünk néha, köszönöm értékelésed !
Szeretettel: Susanne
Kedves Susanne!
Talán, már nem is idegen, ha az írásait ismered, hiszen abba ő is benne van egy kicsit.
Tetszett a versed.
Üdv: harcsa
Talán egy picit benne van kedves Harcsa!
De marad továbbra is idegen 🙂
Szeretettel: Susanne