Mint tócsában a körök nagyobbak
egyre, úgy gondolok rád esztelen én.
Miért nem vagy itt – napja hajnaloknak –
merre vagy s meddig így, nélküled enyém?
Karod hanyag, a mindenhatóság
mélyre ült, hallgat, csak úti göröngyök
ráznak; kevés ide minden hatóság.
Én már bejártam teret és köröndöt,
és a térkép összes szegletét láttam,
de nem volt se tábla, se útjel feléd.
Rám omlott a magány, sebzett lett hátam,
lassan elfogy út előlem, fű felég,
s a nagy várakozás végül összetör.
Én megbocsátok, csak vendégül ne jöjj.
16 hozzászólás
Kedves Andrea !
Meghatóan fájó sorok : "Rám omlott a magány" ………. Érdemes volt ma benéznem ide.
Szeretettel gratulálok: Susanne
Kedves Susanne!
Én örülök, hogy benéztél, s tudod, ha nem omlik rám a magány, ez a vers sem születik meg, s te nem olvasod… Köszönöm, hogy mégis. Ez jobb, mint jópofizni egy vendégnek…
Üdv,
A.
A kettősség hadakozik a versedben. A kiszolgáltatottság kér, könyörög gyönyörű szavakkal, a dac meg nem alkuvó feltételt szab. Hihetetlen ereje van ennek a tizennégy sornak.
Üdv:
Millali
Köszönöm kedves Millali, valahogy így van. A fájdalom formál, s attól függ, milyen alakot veszünk fel, azaz mennyire erősödünk általa…
Üdv,
A.
Ez igazán szép lett Andrea. Különösen az utolsó négy sor.
Köszönöm, kedves szusi, sokat adok véleményedre.
Üdv,
A.
Gratulálok kedves Andrea!
A várakozás és a magány között lassan elfogy az út, közte szépséges szavakkal festett képek.
Szeretettel: oroszlán
Kedves oroszlán!
Örülök hozzászólásodnak, kedves vagy.
Üdv,
Andi
Nagyon szép vers, Andrea. Fáj, szíven üt…
Szeretettel
Ida
Köszönöm Ida, vannak szavak, amelyek így – versbe bújtatva – kelnek igazán életre.
Üdv,
A.
Kedves Andrea!
Gondolataid:merre vagy s meddig így,nélküled enyém"
…nagyon,nagyon ötletes sorok!
Az utolsó sorban,meg…szinte belehasít
a szakítás!
Szeretettel gratulálok:sailor
Szép estét!
Kedves sailor, igyekszik az ember… Örültem neked.
Üdv,
A.
Kedves Andrea,
a magányban is lehet vigaszt találni. Szép vers.
Szeretettel
Emese
Kedves mesako!
Persze, hogy lehet. de az ember nem arra született. Alapvetően társas lény. Vigaszt végül is bármiben lehet találni, de fontosnak tartom a teljességre való törekvést. Ennek a versnek is ez a lényege. Vagy ez lenne… 🙂
Üdv,
A.
Összetett, bonyolult érzésvilágú, mégis érthető és érezhető vers. Gratulálok hozzá!
Kedves Alexandra!
Köszönöm pozitív hangvételű hozzászólásod.
Üdv,
A.