Fagyott körülöttem a világ.
Amint a földet,
szívemet is takarja hópalást,
lelkemben nyílik a jégvirág.
Távol, oly mesze vagy otthonom,
meleget adó.
S te kedves, ki lennél jégvilágból
kiolvasztóm, szabadítóm.
Otthon, ha majd újra átölelsz,
szeretsz gyöngéden,
feledek minden bút, hideget,
csak fogom hosszan a kezedet.
Kezembe fogom a kezedet,
lüktet a szíved.
Közelről nézem a szemedet,
melyből árad rám a szeretet.
9 hozzászólás
Komolyan mondom, ezt a fagyott világot felolvasztottad. 🙂 Melegség árad soraidból, tetszenek a képeid.
Nagyon szép érzésről írsz, és szépen. Elhittem. 🙂
Örömmel olvastam.
pipacs
Szépen megfogalmaztad mindannyiunk legfőbb vágyát. Tényleg minden sorból melegség és vágyakozás árad.
Üdv..Tamás
Kedves Magdi!
A leghidegebb télben sem szabad elfeledni, hogy milyen melegen süthet még a napsugár. Úgy érzem,
szép verseddel a remény tüzét csiholtad jéggé dermedt lelkünkbe.
Kellenek az ilyen ösztönzések, hogy ne felejtsünk el mosolyogni, és a szépre várni.
Szeretettel:
Millali
Melegség árad soraidbol. Örömmel olvastam picit szomorú, de szépséges versed.
Szeretettel :dreamer
Kedves Magdi !
Szinte látom magam előtt : "Kezembe fogom a kezedet"
Csodálatos érzéseket fogalmaztál meg versedben.
Szeretettel: Susanne
Elnézéseteket kérem, hogy megkésve köszönöm meg mindnyájatok kedvességét, de ritkán voltam gépnél. Nagyon köszönöm Nektek.
Szeretettel: Magdi
Kedves magam!
Szinte a szerem kategóriába illö
szép,gyengéd sorok!
Szeretettel gratulálok:sailor
DSazép estét!
Elnézést!
Szinte a szerelem kategoríába illo…
akartam!
Köszönöm Kedves Sailor. Ez egy 41 éve tartó szerelem, mindennel, ami vele jár.
Szeretettel üdvözöllek: Magdi