Szívecske

Nyújtózkodom az ágyamban, és félszemmel rásandítok az órára. Kedvesemnek hűlt helye mellettem. Ahogy tisztulnak a gondolataim, kipattan a szemem Valentin nap van ma. Olyan izgatott leszek, ma csiriviri nap van. Ajándék fog a kis kezemhez érni.

Cuki kis mütyűrke. Vágyom rá, mert elvégre Valentin nap van. A kirakatok jó ideje erről szólnak, a drágábbnál drágább szívek kavalkádja, az időmnek is nagy részét azzal töltöttem, hogy törtem a fejem, miközben tátottam a számat, mit? No, mit vegyek a kedvesemnek?

Esetleg egy egérfigurát, macska nélkül? Vagy egy burukolló gerlepárt? Sokkoló ám a helyzet, és izgatott vagyok. Minden állatfigura kis szíven csüccsen, szerelmesen mosolyogva.

Óh de szép! Aztán megpillantok egy párnát lobogó piros színben pompázik. A kis fejecskéjét majd ha arra rakja éjszaka, talán dobban is nagyot a szív párna. Remélem nem robban.

Milyen jó, hogy van ez a nap! Nem is tudom hogyan tudtam nélküle létezni akkor, amikor még nem volt. E jeles nap nélkül sivárabb lenne az életem.
Mert ma, annyira fog szeretni a párom, hogy csuda.

És a többi napon? Hm… azok már csak a szürke hétköznapok. Monoton ébredés, meló, vásárlás, este könyöklés egymás mellet unottan az asztalnál, és nyugodt a szív . Legalább nincs infarktus. Se aktus.

Mi lenne, ha megfordulna minden? Mondjuk ezt a napot elfelejtenénk úgy ahogy van, és az év többi napjain szeretnénk, és szeretve lennénk. Az lenne egy hatalmas egészségesen dobbanó szív, ami magába zárhatná a világot…