Bámulatos, ahogyan lassan rájön az ember, hogyan is működnek a dolgok, s hogy hogyan gondolkodik saját maga is. A világ számunkra, az értelmükön keresztül létrejövő válaszrekciókat foglalja magában, amelyeket a világ ingereire adunk. Ha elgondolkodunk azon, miért is cselekszünk úgy sokszor, ahogyan, rájöhetünk a dolgok mikéntjére, ha bizonyos affinitásunk van rá. Adott egy példa: Egy bizonyos személy (nevezzük A-nak), éppen olvas, majd megcsörren a telefon. Természetes, ösztönszerű cselekvés véghezvitelére kapnak parancsot izmai, s egyéb szervei. Azonban pillanatokkal később átvillan elméjén, miszerint helyes-e így cselekednie. Erre emlékei adják az okot, s a korábban kapott tapasztalatból merítve aztán gyorsan átgondolja teendőit, s hagyja „veszendőbe menni a hívást”, amíg az lassan be nem végzi csörgését.
A példán keresztül látható, hogyan működik a gondolkodás, ill. az ingerekre adott egy lehetséges válaszreakció részlete. Eszerint a reakció algoritmusa:
1. Ösztönszerű folyamatok megindulása testben, a cselekmény megejelenése pillanatában, valamint néhány pillanattal utána. Ilyenkor dönti el az elme válaszreakció milyenségét.
2. Mozgósítás. Az izmok, valamint a többi, a cselekvés megfelelő végrehajtásához szükséges szerv „mozgásba lendül”.
3. A cselekvés formájának, körülményeik, szükségszerűségének, valamint egészének átgondolása.
4. Az „átgondolás” eredménye (ez esetben a telefon fel nem vétele, a korábbi negatív emlékek elkerülésének eredményességére hivatkozva).
Az 1-2. pont a neuronok (idegsejtek) válasza a cselekményre. A szinte azonnali, tehát igen gyors válaszreakció a neuronoknak tudható be. Ők a gyors, automatizált láncreakciókat hajtják végre.
3-4.: Bekapcsolódnak az agysejtek is a „játszmába”, így létrejön a kissé lassú, de megfontolt, „minőségi” válasz a problémára.