La inverno Largo II. zeneszerzeményére
vagy most tőlem!
Nagyon hiányzik
a forró szád
és az ölelő karod,
mely átfonva,
bilincsben tartott
édes rabságodban,
egy nagy szerelemben
valamikor.
Mint egy álom,
oly csodás volt
ében hajú drágám,
teveled voltam;
de álmaimban mindig
itt vagy velem újra.
Emlékszel rá?
Akkor hideg tél volt,
a virágok még nem nyíltak;
a forró szerelmed éreztem,
a tüzet, a nyarat,
a perzselő parazsat,
mely felolvasztotta
a havat, világon a havat.
De gyönyörű volt az!
Velem vagy gondolatomban,
az én világomban;
messze vagy kedvesem
nagyon… nagyon…
1 hozzászólás
Szia, nem halgattam a meg a zenet, de ez igy is gyönyörü. Gratulalok,
H.