Erős voltál mint egy fűszál,
mely a homokviharban
keményen áll,
minden egyes nap láttam
amint gyökereiddel
kitartóan kapaszkodtál.
De egyszer hirtelen, mint
aki kegyelemért esedez,
földre hajoltál
könnyes volt szemed,
pedig csak egy szó
tűnt fel, mely fényt hintett.
S lágyan suttogták a szelek
felemelt szárnyain, a képzelet
a fák között osont,
kit a homály lassan enged
közel, most ugye nem hibázol ?
– nagyon-nagyon hiányzol –
12 hozzászólás
Kedves Zsú!
Szép versedhez gratulálok!
szeretettel-panka
Kedves Panka !
Örülök, hogy ismét itt jártál:) Nagyon szépen köszönöm és…..köszönöm !
szeretettel láttalak: Zsu
Nagyon aranyos vers, kedves Zsú!
Különösen tetszett az utolsó versszak (Azt hiszem, hogy a nagyon-nagyon közé, véletlenül került az a pont, ám javítható, nem nagy baj.)
Szeretettel
Ida
Kedves Ida !
Nagyon szépen köszönöm, hogy időt szántál rám:)
Már javítottam is.
szeretettel : Zsu
Drága Susanne!
Az elsö részben,nagyon szépen kifejezted
a ´mindennel dacolást´…az ´azért is´-t
A másodikban,jön a meghátrállás…jobban
az elérzékenység
A befejezésben felrepültél abba a szférákba,
ahol nincs hiba…mégis…
Szeretettel gratulálok:sailor
Szép estét!
Drága Sailor !
Tökéletesen megértetted versem minden egyes szavát, sőt azokat is, amiket nem írtam le…
Nagyon szépen köszönöm megtisztelő véleményed és látogatásod:)
Szeretettel kívánok szép estét : Zsu
Szia Zsu!
Érzelemgazdag és nagyon szép versedhez gratulálok!
Szeretettel olvastalak:Viki
Szia Viki !
Nagyon szépen köszönöm kedves hozzászólásodat és értékelésedet.
Szeretettel láttalak mint mindig: Zsu
A fűszálak végtelenül szívósak, képesek felállni bármiből…
Nem hibáztál.
Örömmel olvastalak.
pipacs 🙂
Kedves pipacs 🙂
Örömmel láttalak, mint mindig, ti adtok erőt és lendületet ahhoz, hogy egyre bátrabban írjak, nagyon szépen köszönöm 🙂
Szeretettel: Zsu
Kedves Susanne!
Fű az ereszcsatornában, járdarepedésben, fészkekben, árokszélen, a betonban. A makacs ártatlanság, az öntudatlan létezés bajnoka a fű. Tavasszal minden fűszál egyszerre bújik elő, ezen megunhatatlanul ámulok: honnan tudják, hogy mikor kell?
A verseiden is megunhatatlanul ámulok, ahogy megtalálod az érzések kifejezésére a legjobb hasonlatot /mint most a fűszálat/ és a legszebb költői képeket.
Judit
Kedves Judit !
Nagyon örültem kedves és dicsérő szavaidnak, ugyanilyen ámulattal olvasom kedves meséidet.
Ez a tisztelet kölcsönös 🙂
Szeretettel láttalak: Zsu