A pihenésünk napja után jön az éj,
a titokzatos hajdúsági éj.
Elmúlt már egy nagyon szép napunk.
Az éjben minden a sötétbe olvad.
A mánk lesz az emlékünk és múltunk.
Jelenünk az éji nyugodalmunk,
de íme lassan sarjad a holnapunk.
Keleten lassan felvöröslik a Nap,
küldi a Földre a nappali sugarakat.