Fenn a trónon ül a király,
Nagyságának rabja,
Nem lehet jobb senki nála,
A tudás jámbor papja.
Ő az igaz, mindentudó,
Hatalma biz jogos,
Tele pénzel, feje ésszel,
Szerény, na meg okos.
Jóindulat feszíti őt,
Azért olyan szerény,
Üldözi a romlottságot,
A szíve csupa erény.
Balga eszű, ronda lélek,
Ne légy olyan nagyra!
Kevélységed a jó király
Bizony sose hagyja!
Örvend szíve, ha sározhat,
Ettől nagyon menő,
Tudhatja így mindenki,
Hogy eltölti az erő.
A távolból provokálhat,
Látszik, milyen bátor,
Legyőzi a hitványokat,
Tiszta lelkű, jámbor.
Tapsolni kell ekkor bőszen,
Keble had dagadjon…
Még a mosdó csapból is
Csak dicsőség fakadjon.
Rajongok is érte vadul,
Magasrendű szellem,
Világít az éjszakában,
Ő az igaz jellem!
Büszkeség a koronája,
S szétveti az értelem…
Tisztalelkű, bölcs, jó király,
Dicsőséged végtelen!