Mint terhét vonszoló tehervonat,
lassan szabdalja a ködfoltokat.
Vagy mint áruló, csaló ősz
görcsöt csavar reszkető levélre
de már bújik a gyilkos télbe.
Így telnek a napok…
Hol űzöm, hol hívom az őszt…
S nem tudom
miért nem fogod kezem,
vagy hívsz fényt a szemembe?
Mint terhét vonszoló tehervonat,
lassan szabdalja a ködfoltokat.
Alagút előtt, s alagút végén
félek,várlak,kérlek…
Gyere már! Oldozz fel!
Játssz kalász színű tincsemmel!
S ez már nem kérés.
Ez szavak mögötti
felkiáltójel.
Láztól égve
építek falat a jelennel,
és belerakom szívem
összes darabját,
Dönts le vagy építs rá!
1 hozzászólás
Kedves Tímea!
Most találtam meg ezt a remek alkotást.
Tényleg : ez már nem kérés, érzem benne, hogy most ! azonnal döntést vársz.
Szépen felépített, nekem nagyon tetszett.
Szeretettel jártam itt : Zsu