Hajnali Vágy (Incest) – Részlet a készülő regényemből

„Egymás szemébe néztek, szó nélkül, a nap erősen rájuk tűzött. Adam a kezét nyújtotta Laurának, aki a jobb karját nyújtotta, mosolyogva Adamnek, kézen fogva az erdő felé tartottak, majd egy óvatlan pillanatban Adam, magához rántotta Laurát, és nyelves csókot adott forró ajkaira. A lány annyira a csók érzésének hatalmába került, hogy teljesen lezsibbadt. Mikor abbahagyták a csókolózást, Laura leült egy kivágott nagy tölgyfa tuskójára, és pólójánál fogva magához húzta a meglepődött fiút, ismét összeértek ajkaik, előbb lágy, majd heves csókok következtek, amit mindketten nagyon élveztek, mikor abbahagyták Laura kibújtatta a tetovált fiút pólójából, amit aztán földre dobott. Adam a ball tenyerével megérintette a lány arcát, és mélyen a szemébe nézett.
– Az első pillanattól elragadtál a vad szemeiddel te démon. Suttogta.
Laura meg sem szólalt, csak mosolygott, mert tetszett neki az, amit Adam mond és tesz vele. Felállt a tuskóról, amin ült, heves mozdulatokkal kigombolta a fiú nadrágját, ami lecsúszott róla. Adam pedig felhúzta a lány, fehér pólóját, egymás előtt álltak. Laura, Adam mellkasára tette a tenyerét.
– Milyen szaporán ver a szíved. Suttogta.
– Mert megbolondítottad. Érkezet a romantikus válasz.
– Haza kell mennem. Mondta a lány, a fűbe dobott felsőjét felvette, és visszabújt bele. Adam felhúzta a nadrágját, összegombolta.
– mikor készíthetek rólad újabb képeket? Kérdezte.
– Egyszer. Válaszolta Laura.
– Hazaviszel? A fiú nem válaszolt, csak helyeslően bólogatott, megindultak a Land Rover felé, és be Wellingtonba.”