tetszik nagyon.
Vágyakozó egyén',
ne átkozz ezért!
Ember vagyok,
közétek csapok,
mert nem adtok
egymásnak lapot.
Ember vagyok,
ti meg rabok.
Marakodó lények.
Ezek itt a tények!
Ember vagyok,
s ezért még kapok.
De félbe nem hagyom
kritikus dalom.
Ember vagyok,
s nem egy barom,
mit igába hajthatsz,
és kihasználhatsz.
Ember vagyok,
nem kell haszon,
nem kell vagyon.
Szabadság kell! Vaj' kapok?
8 hozzászólás
Szia Balázs !
Örülök, hogy újra itt és egy kis remek verssel:)
Szeretettel: Zsu
Szia Balázs!
Elismerésre méltó ez az írásod. Tiszta, fiatalos, lendületes, helyenként keményen odacsap. Így kell ezt csinálni! Nagyon fontos az ilyen ember és társadalomkritika. Szerintem az utolsó két versszak sikerült a legjobban, ezek felteszik a műre a koronát. A ritmus és a rímek nem remekelnek mindenütt, viszont a kemény, közvetlen stílus mindenért kárpótol. Örömmel olvastam.
Üdv.:Tamás
Gratulálok, jó lett a versed!
Szeretettel: oroszlán
Szia Zsu!
Köszi, jó újra itt lenni és írni. Örülök, hogy benéztél! :))
Köszönettel:
Balázs
Szervusz Tamás!
Köszönöm, örülök hogy tetszik, és engem is örömmel töltenek el ezek a dicsérő szavak. Próbáltam megírás után is a legtöbbet kihozni a versből, és leporolni, boldog vagyok, hogy tetszik. 🙂
Balázs
Kedves oroszlán!
Jó hogy benéztél, köszönöm. 🙂
Balázs
Kedves Balázs !
A szabadságot kivívni sokszor csak lemondás árán lehet s ahogyan olvasom én azt érzem, sikerült megértetned a nézőpontodat. Ennek a birtokában mi más kellene még, mint a szabadság, ami lemondással jár, s ezt is kitűnően érzékeltetted.
nekem tetszik.
Szeretettel üdv. Zsófi
Szia Zsófi!
Igen, egyetértek. Köszönöm, jól esnek ezek a dicsérő szavak. 🙂
Köszönettel,
Balázs