Nem tudom eldönteni, melyik lehet a hedonistább ízű végzet. Ha levisszük az álmaink sétálni, vagy hajnalban ők állítanak be hozzánk, és levisznek egy sétára minket. Talán eldobott szárnyú angyalaimmal csak az éjszakát lépkedjük körbe-körbe, éhező-csellengő gyermekekként. Bizonyos emberszerű titkos erkölcsök árnyaival a nyakunk körül, ellentmondásos ébredésekkel, az illúziók Sztüxeinek bármely rakpartján nem találva önmagunk…
Plafonomról lecsurgó ismeretlen, mandula szeműm képeit lassan átölelem és a legtitkosabb zsebembe csúsztatom, elrejtve olykor meg önmagam elöl is.
2 hozzászólás
Szia Lázár !
Csodaszép 🙂
Tudok egy jó megoldást…
Gyönyörűen megírtad )
Szeretettel olvastalak: Zsu
Megpróbáltam szóról szóra elemezni az első két mondatot, hogy megfejtsem, mit akar mondani. Bevallom, beletörött a bicskám. Mitűl lenne "végzet" az, ha levisszük az álmaink (álmainkat) sétálni, vagy pláne, ha ők visznek le minket? Ha abszurd lenne, megérteném, az abszurdot nem kell érteni. De ahhoz viszont nem eléggé abszurd:::(