Carpe diem -, zongorázz!

Az élet ritmusa végre felvidít,
A vonat zakatolása ismét táncra perdít.
Életem egy végtelen kotta,
S a zongorista szenvedéssel játssza.
Néhol lassú, nagyon lassú,
Máshol követhetetlenül gyorsúl.
Mérgem, boldogságom, reményem,
Kételyeim, halálom, s szerelmem
A zene által hozhatók lázba,
Egy kíméletlen, őrjítő táncba.
Lépésről lépésre, dallamról dallamra,
Énekről énekre, ritmusról ritmusra
Ugrál a kéz, a láb, a test, s minden,
Miben valaha is kételkedtem.
A koreográfus már gyenge,
S a zeneszerző rég befejezte a művet.
Hosszú, unalmas és izgató,
A végére álmosan fárasztó
Zakatolás ez az édes zene,
Melynek hamarosan vége.
A zongorista csodákra képes,
De a szerző is csak azt mondja: ez élet.
A főszereplő csak egy bolond,
Kinek az élet egy csodás kaland.

A darab végén, a legvégén
A zongorista szabadjára engedi e mesét.
Megnyugtatja a zongorát,
Kezeit teste mellé helyezi, ám
Egy mondat csúszik ki ajkán:
Carpe diem! – csak ennyit ajánl.