A harmatcseppek zenélnek
Az élet színpadán végig gördülnek.
Mikor a zöld- fönyenyen megállnak
Hangot adnak a lélek szavának..
Mikor a zuhatagot megtöri a fény
Szivárvány-hidat emel a tó tükrén
Akkor a vízesőfüggöny felgördül
Kilépsz te magad a színfalak mögül.
Szívedben béke, és szeretet
Aki veled van, az érti meg.
Vízcseppek tükrében, ékszerként ragyog
Lelked szépsége, s ébredő tudatod.
11 hozzászólás
Ó kedves, versed csodás!
Olyan mint egy látomás!
A jelenést szinte láttam,
lélek szavát hallotam…
Kedves Dóri.. köszönöm.. puszika megy, és egy szeretetölelés is jár mellé, hogy feltöltődj.
szeretettel Anikó
Kedves Anikó!
Nagyon szép képek!
A második rész…csodás!
Szeretettel:sailor
kedves sailor!
Nagyon szépen köszöönm .
szeretettel ölellek
Anikó
Szia Kedves!
Nekem az utolsó versszak mindent vitt, de minden sora megnyugvást adott.
Fredrick
kedves Fredrick.
Örülök hogy tetszett. Szeretettel
Anikó
Kedves Anikó!
Gyönyörű színpadot találtál a lélek szépségének.
Szeretettel gratulálok: Ica
Kedves Icus!
Nagyon szépen köszönöm.. puszim
Anikó
Szia!
Különös titokzatos, szépek benne a szóképek!
Jó volt olvasni:)
Szeretettel: Amaryllis
Gyönyörűen csengenek ezek a harmatcseppek kedves Anikó !
Öröm volt olvasni versedet.
Szeretettel: Zsu
Kedves Anikó!
A vers nagyon szép, kellemes hangulatot áraszt, kedves mint te magad.Gratulálok!
Szeretettel üdv:Vali
/a harmadik sorban "zöld fönyenyen,- fövenyen, aztán a vízesőfüggöny helyett talán a vízfüggöny is elég lenne/Természetesen csak jó szándékkal írtam mindezt, ha így marad sem von le semmit a vers értékéből./