Felébredt. Érezte, hogy rettenetesen fáj a feje, majd szétesik. Mozdulni sem tudott. A szemét is lassan, óvatosan nyitotta ki, az erős fény még bántotta, aztán körülnézett maga körül. Azt sem tudja, mikor került ágyba és hogyan. Vajon hány óra lehet?
Meg kellene fordulnia, hogy az órát lássa, de nem lehet, a fejét nem mozdíthatja meg. Tapogatózni kezdett… vajon hol lehet a távirányító? Megvan! Bekapcsolta a tévét. 11 óra múlott… Csoda, hogy Margot nincs itt, még nem keltette… Erőt vett magán, lassan óvatosan, a fejét két kézzel tartva, feltápászkodott. A fürdőszobába indult… Ragaszkodott ahhoz, amikor megvette ezt a villát, hogy a hálószobához fürdő is tartozzon. Milyen jól tette, most nem kell messzire mennie, itt van néhány lépésre. Megállt a tükör előtt. Hátrahőkölt! Úristen, ez én vagyok? Torzonborz haj, bedagadt szemek, felpüffedt arc… Hogyan lehetséges ez? Hová lett a gyönyörű Pamela? Pam, ahogyan mindenki nevezte, ahogyan világhírnevet szerzett… Ő volt a szépségideál, a NŐ, csupa nagybetűvel… akiért epekedtek a férfiak, akit irigyeltek a nők!… A gyönyörű Pam!… Mivé lettem?
– Asszonyom, felébredt? Hozzam ágyba a reggelit, vagy az ebédlőben terítsek? – hallotta Margot hangját. Kilökte a fürdőszoba ajtaját, s goromba hangon szólt.
– Nem kérek reggelit, hozz egy üveg whiskyt, jeget!
– De asszonyom, előbb ennie kell valamit!…
– Tudtommal, ebben a házban én parancsolok. Tedd azt, amit mondtam, vagy ki vagy rúgva!
– Igenis asszonyom!
Magára csukta az ajtót, s beállt a zuhany alá. Sokáig zuhanyozott, engedte fejére a hideg vizet. Azután jól átdörzsölte a bőrét, s belebújt a köntösébe. Újra a tükörbe nézett. Csak csóválta a fejét hosszan, értetlenül. Íme, a csodaszép Pam!… Hát megöregedtem… most már a kutya sem törődik velem, senkit sem hoz tűzbe a tekintetem, nem csodálják meg gyönyörű hosszú selymes, sötét hajam, nem beszélnek elragadtatva istennői alakomról… Hát, igaz ami igaz, egy kissé meghíztam… a francba is, mit tesz az idő az emberrel?… Miért? Miért? Miért?…
Közben hallotta, hogy Margot megérkezett. Letörölte könnyeit.
– Töltsél abból a whiskyből, jeget is tegyél bele hármat! – mondta, s bebújt a takaró alá.
– Elmehetsz! – szólt ridegen Margotra. Majd felült, s kezébe vette a whiskys poharat, kortyolgatott.
Előtte a falon hatalmas képernyő, azon kezdett gondolkodni, hogy melyik filmjét is nézze meg. Most vette észre, hogy Margot kinyitotta az ablakokat, a könnyű függönyöket meg-meg lebegtette a szél, a nap fénye egyre tolakodóbban terjeszkedett a szobában. Gondolta, csenget Margotnak, hogy húzza be a nehéz brokátfüggönyöket, aztán mégis élvezte a friss levegő áramlását, s a nap sugarainak tolakodó kedvességét is. Egy fa üde lombkoronája hajolt az ablaka elé, susogott halkan, s ez most jólesett. Hosszan elmélázott, milyen régen nem járt már a természetben. Újra belekortyolt a whiskybe, majd szeme megakadt a képernyőn. Ez meg mi? Mi a csoda lehet? Hotel talán? Nem mondhatni, hogy valami előkelő hely… viszont gyönyörű a környezet, ismerősnek tűnik. Honnan olyan ismerős?… Roppant szép vidék, meg kell hagyni… Ó, mindig is ilyen helyre vágyott. Nagyon szerette a természetjárást, régen… Aztán persze, sosem volt rá idő. Ha nem forgatott, akkor partikra járt. Ez, ez a kegyetlen társasági élet szoktatta rá az italra, meg a szerre… ez juttatta ide… Hm, vajon megérte? Belekortyolt poharába, s tébolyult kacaját Margot lenn a földszinten is hallotta.
Összeszedte minden bátorságát, s egy tálca vajas pirítóssal, megindult felfelé a lépcsőn. Asszonya kaján kacarászását hallva, az ajtóból majdnem visszafordult, aztán meglátta,… meglátta könnyektől nedves arcát. Egy másodpercig még tétovázott, majd elszántan belépett. Letette a tálcát az ágyra, majd egy határozott mozdulattal kivette Pam kezéből a poharat. Letörölgette arcáról a könnyeket. Látta, hogy ez jól esik asszonyának. Aztán leült mellé, babusgatta, mint egy gyereket. Húsz éve szolgál már Pamelánál, ismeri jól. Gyengédségre van szüksége… Régi bútordarab ő már a háznál. Végignézte, hogyan teszi tönkre magát ez a csodaszép nő. Huszonnégy éves kora óta mellette van. Valóban káprázatos szépség volt. Elvesztegette, tönkretette legszebb éveit. Margot akkor negyvennégy éves volt, éppen annyi, mint most Pamela. Szeretne segíteni rajta, valahogy, segítenie kell rajta. Már tudja is hogyan, csak el kell csípnie a kellő pillanatot, hogy megmondja neki, megértesse vele, hogy van kiút! Van kiút ebből a zsákutcából… hagyjon fel ezzel az önpusztító életmóddal.
Pamelát egy házaspár várta a repülőtéren. Üdvözölték őt, majd a férfi felkapta csomagjait, a nő viszont Pamelába karolt és kedvesen invitálva, a parkoló felé vették az irányt. Edith megkérdezte, hogy nem szomjas-e esetleg, mert még egy jó órahosszat kocsikáznak, olyan 65 km-re van a Pszichotanya Párizstól. Pamela nem kért semmit, mindennel ellátták a repülőgépen, így hát folytatták útjukat a parkoló irányába.
Míg a férfi berakta bőröndjeit a csomagtartóba, addig Pamela elhelyezkedett a kényelmes hátsó ülésen. A kocsiban lágy zene szólt, azok ketten ott elöl beszélgettek franciául. Vajon tudják-e, hogy ő érti a nyelvet, hozzá angolul beszéltek. Viszont őt csöppet sem érdekelte, miről beszélgetnek, nem hallgatózott, valószínűleg többé nem is fogja látni őket, gondolta.
Kezdetben nézelődött, azután döbbent rá, hogy valójában azt sem tudja hová megy. Margot annyira meggyőzően beszélt erről a helyről, ő egyből ráállt, hogy kipróbálja. Tény, az italról nem tud lemondani s egyre rosszabbul érzi magát tőle. Igaz ami igaz, alkoholista lett. A kokaint csak néha-néha, nagy ritkán alkalmazta, erős akarattal el tudja hagyni, legalábbis Margot ezzel biztatta. Milyen kár, hogy nem lehet itt. Ő magával akarta hozni, de azt mondták, csak azt fogadják, aki kezelésre jön. Három hónapra ki is fizette előre. Margot azt mondta, tuti biztos, hogy itt leszoktatják, s egyébként is gyönyörű hely. Meg sem kérdezte, hogy honnan tudja, annyira vakon bízott benne, hitt neki, hiszen csak jót akarhat, anyja helyett anyja lett, már olyan régóta szolgál nála. Hiányozni fog, hiszen Margot már a gondolatait is kitalálja, mindig tudja mikor mi kell neki, mikor, mit kíván. Fogalma sincs, hogyan boldogul majd nélküle.
Ahogy haladt az idő, meg a kocsi, Pamela egyre izgatottabb lett. Vajon mi vár rá? Egyre inkább elfogta a kétségbeesés. Margotot is el kellett volna hoznia, nem lett volna szabad engednie…
Aztán felfigyelt a tájra. Milyen szép dombos-lankás vidék, az út két oldalán tuják sorakoztak, messze a távolban magas hegyorom kéklett. Csodálatos vidék, gondolta. Vajon honnan tudta ezt Margot? Gyönyörködött a tájban, aztán elmerengett, észre sem vette az idő múlását. Csak akkor lepődött meg, amikor befordultak egy épület elé a parkolóba, s Edith hátraszólt: – megérkeztünk!
Pamela úgy érezte, hogy gyorsan repült el ez az egy óra. Kiszállt a kocsiból, s ámulva nézett körül. Talán a száját is tátva felejtette, vagy a lába is a földbe gyökerezett, mert nem mozdult Edith többszöri szólongatására sem, csak ámult-bámult, hogy valójában hová csöppent, hiszen minden olyan ismerős. Mintha már látta volna ezt a helyet, a tájat, az épületet… csak sehogyan sem emlékezett rá, honnan tűnik olyan ismerősnek, hiszen nem tudott róla, hogy valaha járt volna ezen a helyen… és mégis olyan, mintha nem először látná.
17 hozzászólás
Kedves Írótársak, Olvasók!
Mivel ez az első, ilyen hosszzablélegzetű alkotásom, kérlek benneteket, mondjatok véleményt, javaslatokat is szívesen fogadok, s természetesen kritikát, minden mennyiségben. Ne kíméljetek!
Ida
Kedves Ida, hát belevágtam. 🙂 Remélem örömödet leled majd az írásában a regényednek. Biztosan lesznek majd olyan alkotótársak, akik segíteni fognak abban, hogy rámutassanak az esetleges hiányosságokra, ami előfordul. Mivel én is írok egyet, ismerem a nehézségeit, azért haladok vele, és olykor megtorpanok.
Te csak írd szorgalmasabban mint én, hogy olvashassam. 🙂 Megyek a folytatáshoz.
Marietta
Kedves Marietta, örülök, hogy belevágtál, s remélem nem bánod meg.:)
Azt viszont jól látod, hogy örömöm lelem az írásban, remélem, tetszeni is fog, ha mégsem, nyugodtan abbahagyhatod.:)
Köszönöm, hogy belevágtál.
Szeretettel!
Ida
Kedves Ida!
Azt gondoltam valami hű, de ijesztő történet, de nem az. Nekem tetszik.
Szeretettel:Ági
Kedves Ági!
Látod, ez eszembe sem jutott, hogy a címe elriaszthatja az olvasót. Bár, aki már ismer, az tudja rólam, hogy nem írok rémtörténeteket.
Örülök, hogy Neked tetszik. Remélem a továbbiakban sem fogsz csalódni.
Köszönet az olvasásért.
Szeretettel!
Ida
Kedves Ida
Mivel nem vagyok író, (az első regényemmel "küzdök" én is) de rengeteget olvastam, így kialakult véleményem van a jó írásról. Ettől függetlenül én sem tudok mindig megfelelni saját elvárásaimnak. Amikor újra olvasom, nem győzőm javítani.
Észrevételeim: A párbeszédek érdekesebbé, olvashatóbbá teszik a művet. (Kevés olyan író van mint Passuth, aki úgy tudott megírni esetenként nyolc oldalt egyetlen párbeszéd nélkül, hogy mégis olvasmányos volt.) A hosszú mondatokat érdemes sokszor elolvasni, mert biztos találsz olyan pontot ahol pontot lehet tenni, és új mondatot kezdeni. Olvasás közben a harmadik negyedik vessző után, az olvasó elveszti a fonalat, nem tudja, hogy kezdődött a mondat. Érdemes folytatni, tízszer-hússzor újra kell olvasni, méghozzá úgy mintha kívül álló olvasná.
Figyelem a folytatást, sok sikert: F.J.
Kedves János!
Köszönöm az olvasást, és köszönöm a jó tanácsokat is. Az első két részt bevezetőnek szántam, azután nem lesz hiány párbeszédben – csak, hogy megnyugtassalak.
A hosszú, összetett mondatok, valóban a gyengéim, többször átolvastam már, s irtottam őket, hiszem, hogy nem olyan sok maradhatott. Azonban megígérem, hogy feltöltés előtt még átolvasom, hátha sikerül a maradékot is felszámolnom.
Örülök a megjegyzéseidnek, a jókívánságaid viszont megköszönöm.
Ida
Kedves Ida !
Idemerészkedtem és elkezdtem olvasni én is, mivel sem prózát, nem regényt, sem novellát, csak verset írok (versféléket) :)…ezért örömmel olvastam, tanácsot adni nem tudok, de annál nagyobb élvezettel kezdtem el olvasni
Nekem eddig tetszik:)
Megyek a következő részhez majd:)
Szeretettel: Zsu
Nagyon bátor vagy drága Zsu, hogy belevágtál. Fogalmam sem volt róla, hogy már a címmel elijeszthetem a kedves olvasót, azt gondolhatja, hogy valami thriller. Aki már egy kicsit jobban ismer, az azért tudja rólam, hogy nem írok félelmetes történeteket.
Köszönöm, hogy belevágtál, és remélem nem fogsz csalódni.
Ölelésem!
Ida
Kedves Ida!
Leesett az állam, amikor megláttam a regényed címét! 🙂
Ígéretes kezdet, ebből még bármi lehet! kíváncsian váram a folytatást.
Csak egy helyen állt meg a szemem az olvasás közben: " Öreg ruhadarab ő már a háznál."
Én ezt így ismerem: Régi bútordarab ő már a háznál.
Judit
Kedves Judit!
Hosszú gondolkodási időt adtam magamnak, de arra jutottam, hogy a szólás azon formája, amit én használtam, itt valóban nem ismeretes. Így hát javítottam. Legyen csak Margot "régi bútordarab".:)
Ida
Kedves Judit!
Már meg sem lepődtem, hogy leesett az állad, ugyanis már mások is kinyilvánították, hogy rémtörténetnek hitték a cím alapján. Erre nem is gondoltam, hogy a címmel elriaszthatom az olvasót. Miután beleolvastál, már biztosan láttad, hogy nem az, aminek látszik.:)
Nos, én a szólás mindkét változatát ismerem. Az, amit használtam, az vajdasági változat, de most azt találtam ideillőbbnek. Bizonyára furcsán hangzik annak, aki először hallja. Lehet, hogy rosszul tettem?
Ida
Kedves Ida!
Nos, én jól lemaradtam, mivel regényt olvasok, csakis az elején kezdhetem. Biztos vagyok benne, már előre, hogy érdekes lesz, mivel nem most olvasok először Tőled. Azonban, ahogy haladok vele, úgy gondolom, azonnal jelzem, ha valamit tudatni szeretnék Veled. Most értem éppen az egyik részhez, ahol párbeszéd folyik.
A párbeszéd elejénél azonban ne a kötőjelet használd, inkább mindjárt a hosszabbat, gondolatjelet, amit a szimbólumoknál találhatsz, s kiemeled magadnak olyan helyen, ahol könnyen meg tudod találni. Ha belenézel egy-egy nyomtatott könyvbe vagy újságba, jól meg lehet különböztetni a kettőt. Utólag nagyon nehéz annyi helyen javítani, amikor leadod nyomtatásra a kész anyagot, vagy internetes kiadásra. Jó, ha mindjárt úgy kezded a köteted. S ezeket a gondolatjeleket használd az egyes mondatok között is.
"ott elől beszélgettek franciául. Nem tudta, tudják-e, hogy ő is beszél franciául."
Kedves Kata!
Nagyon örülök, hogy belevágtál a regényembe, és annak is nagyon örülök, hogy rámutatsz a hibáimra. Dehogyis haragszom meg, sőt, megkérlek rá, ha nem esik nehezedre, még ha csak apróságok is, jelezd kérlek a hibákat, mert sajnos, az ember saját hibái felett hajlamos átsiklani. Könnyebb észrevenni más szövegében a hibákat, és nagyon megköszönöm, ha ezekre rámutatsz, s javíthatom.
Most is nagyon örülök, mert mindenben igazad van, így már látom magam is, és javítani is fogom őket. A gondolatjeleket itt már nem javítom. Ezen a portálon ez a használatos úgy látom másoknál is, s így írtam meg az egész regényt. Itt már hagyom. Viszont folyamatban van az áttördelése A/5-ös formátumra, s ott már hosszú gondolatjeleket használok. Gondoltam, hátha kiadók sora fog majd tolongani a reményemért.:)))
Nagyon köszönöm, hogy olvasod, s kérlek a továbbiakban is hívd fel a figyelmem a hibákra. Köszönöm szépen, és jó olvasást, szórakozást kívánok hozzá!
Sok szeretettel! Ida
Közel egymáshoz, két szó is duplázódik: tudta és tudják-e, és a francia szó.
Le lehet cserélni: nem gondolta és … a második franciát pl. : beszéli ezt a nyelvet. Persze, tetszésed szerint. S az utolsó mondatban pedig a hogy szó található kétszer. Egyiket nyugodtan el lehet hagyni.
Nem tudom, jó-e, ha ezeket részletezem. Ha már olvasom, nekem nem jelent nagy dolgot. Mondd meg nyugodtan erről a véleményedet. Remélem, nem haragszol érte, mert igazán apróságok.
Érdekesen kezded a regényt, nagyon jól és szépen fogalmazol. Amikor időm engedi, sorban olvasni fogom, mert érdekelnek a fejlemények.
Ügyesen fogtál hozzá, csak így tovább!
Szeretettel: Kata
Kedves Ida!
Kedves Ida!
Már itt ott beleolvastam. Mivel tetszik nekem a cím is, gondoltam izgalmas regényről lesz szó.
Úgy viszont nem lehet, mint az újságot olvasni, – hátulról kezdeni. :))
Úgy érzem érdemes belefogni az olvasásba, mert a kezdet is tetszik.
Gördülékenyen jól írsz. Tetszett az első rész.
Szeretettel olvasom végig: Ica
Kedves Ica!
Már csak azért sem lehet hátulról kezdeni, mert még nincs fenn a vége, így tényleg nehéz lenne.:)
Örülök, hogy belevágtál. Akik olvassák, azok azt mondják, hogy egy percet sem unatkoztak még. Bízom benne, hogy Te sem fogsz. Ha már az első rész is tetszett, akkor minden bizonnyal, a következők sem okoznak csalódást.
Köszönöm jöttödet.
Szeretettel! Ida