Meztelen jár…

Félelmetes, hogy a kisiskolások milyen lehangolóan tudnak kinézni. – ismertem fel a tényt ismét, miközben Panka robogott felém az iskolaudvaron. Haja csapzott, kipirosodott pofiján némi elkenődött kosz, harisnyája harmonikaszerűen a bokájánál, köpenye félregombolva.

Mi az hogy nem találnak? – dörrentem rá, még mielőtt becsapódott volna a karomba.
– Átiratkoztam a dééééééébe, mer jött egy fiatal tanító néni és megkérdezte, hogy ki akar átjönni a déééééébe. A Réka kezét is fölraktam. – súlyosbította a helyzetet a süvölvény.
– Hogy hívják a fiatal tanító nénit? – kérdeztem hazafelé menet.
– Erzsike. Erzsike néni…
– És? Kedves, aranyos?
– Nem.- jött a meglepő válasz. Azt mondta, hogy olyan az orrom, mint egy konnektor.
(Na, ennek biztos van előzménye, hisz a nélkül, nem nyilvánul meg így egy tanerő.)
– Kezdjük az elején – indítványoztam. Előtte mi volt?
– Előtte…..azt mondtam neki, hogy olyan az orra, mint a Pinokkióé. – vallott Panka.
(Ó, te jó ég!!!!)
– Télapós verset kell tanulni. – terelte azonnal másfelé a szót.
– Akkor, nosza! – mondtam, miközben „átvetkőzködtünk”.. Ha tudod, jelentkezz felmondani. Addig csinálok vacsit. – jelöltem ki az elkövetkezendő óra tennivalóit.
– Már tudom. Rövid. Elmondjam? – és,mint egy gumiasztalon, már ugrált is a heverőn.

Szőrmekucsmáspirossubás
nagybajuszosnemóriás,
nemis törpe, picit görbe,
televana zsákja töltve.
Meztelenjár, lopakodik

– Állj!!! – intettem le, és már folytak is a könnyeim a nevetéstől.
– Mi van? Mi van? Mi van?
(Vizuális típus lévén, elképzeltem a meztelen Télapót,… lopakodni…)
– Biztos, hogy az van a versben, hogy meztelen? – közelítettem a problémához.
– Az, hát!: meztelenjár lopakodik…
– Oké, hozd ide a könyvet és olvasd!
– Meztelen jár, lopakodik…
– Azt olvasd, ami oda van írva!!!
– Azt olvasom: Mez-te-len- jár, lo-
– Milyen betű ez itt? – mutattam a kezdőbetűre.
(Mintha most látná először, kissé csalódottan bár, de kibökte, hogy… Nö.)
– Akkor hogyan hangzik a mondat? – léptettem elő magam tanító néninek.
– Ne-szte-len. Nesztelen. – mondta és hozzátette – de, ennek semmi értelme.
– A nesztelen azt jelenti, hogy halkan. – magyaráztam.
– Ja? Akkor miért nem azt írják? – replikázott.
Megküzdöttünk a verssel, ami tényleg nem volt hosszú.

„Szőrme kucsmás, piros subás,
nagy bajuszos, nem óriás,
nem is törpe, picit görbe,
tele van a zsákja töltve.
Nesztelen jár, lopakodik,
ablakszélről leskelődik.
Szót fogadtál? Semmi gond!
A cipődet kipucold!
S ha felébredsz, reggelre
tudod-e mit lelsz benne?”

Ez, rendben is van így! Egészen az ünnepségig, mert akkor majd izgulhatok, hogy halkan jön-e a Télapó, vagy semmi másban, csak sapkában és csizmában.