Honvágy

Napsütésben ragyognak a hegyek,
a csúcsok mutatják a fenyveseket,
az ember fürdik e meleg fényben,
arcát tartja a napnak lent a téren.

Képeskönyvbe illő alpesi táj!
A Herzogstand sok millió éve áll,
és odébb a Zugspitze, a király,
köztük megannyi kisebb uraság:

a Heimgarten fitogtatja, mily szép,
a Hohenkiste egy kissé hátrább lép,
Wendelstein a Zugspitzére felnéz,
tisztes alázattal egy kis helyet kér.

Bármily szép, nekem nem az otthonom!
A Geresdi-dombság völgyében lakom.
Lankáin édes szőlő érik most,
présházakból vidám beszéd, kacaj zsong.

Ott szeretnék lenni, az a hazám,
az utcán az ember köszönti egymást.
Kíváncsian kérdik, hát hol jártál?
S nem mondom el, a honvágy mennyire fáj!