Még szólnak a tücskök,
bár vége a nyárnak…
Hajnali harmaton
kósza ködök járnak.
Csendes a napsugár,
ereje már nincsen,
simul az ősz felé
sárgulón, vörösen.
Tartanám melegét,
kicsit marasztalnám,
viruló szépségét
újjávarázsolnám,
de hiába minden,
ő már búcsút intett
gördülő időnek
útján továbblépett.
10 hozzászólás
Bizony kedves Judit !
Jó lenne ebből a melegből majd télre tartalékolni egy kicsit.
Gyönyörű versedhez gratulálok !
szeretettel olvastalak: Zsu
Igazad van Zsu, nekem az ősz mindig lehangoló…
Köszönöm, Judit
Kedves Judit!
Nagyon szép képek!
Grat:sailor
Kedves Sailor, köszönöm, hogy olvasol!
Üdv, Judit
Juditka!
Nagyon kedves vers. Ilyen a nyárutó. Csendes, simulós, varázslatos, mint ez a vers. A szótagszám minden sorában megtartva, ettől aztán valami kedves dallamos is. Nagyon tetszik!
szeretettel üdv:Vali
Kedves Vali!
Szívemből köszönöm szavaidat!
Szeretettel, Judit
Kedves Judit, valóban, amint elköszön, marasztalni próbálnánk, bár tudjuk, hasztalan.
Igazán kellemes hangulatú ez a búcsúzó nyár.
Szeretettel!
Ida
Kedves Ida!
A nyár még ragyogást nyújt számunkra, az ősz már kevésbé, bár annak is megvannak szépségei…
Köszönöm, Judit
Ma egészen nyárias volt az idő, amolyan igazi. Bárcsak tartana tovább, de sajnos itt lesz hamarosan a vége. Ami vigasz, visszatér 🙂
Marietta
Köszönöm kedves Marietta!
Szeretettel, Judit