Az ágakon szunnadó
napsugár fényében
pancsoló dalos madár,
sívár december nyögdicsél,
nem csikorog hó,
nem sirnak szikrázó jégcsapok,
nem jajgat kucsmája alatt
zsindelyes háztető,
az erdő sem fehér,
álmot a medve nem lel,
még meg sem született
…s már meghalt a tél…
3 hozzászólás
Az előző vers után gondolta, olvasok még tőled. Jól tettem. Fantasztikusan jó képek!!! Nagyon képies a stílusod, könnyű magam elé képzelni ezt az évszakot.
Nagyon jó! Végre valaki, aki rímekbe irta az idei szomorú telet. Ez a tél tényleg nyögdicsél… 🙂
Le vagyok nyűgözve. De jó ilyen képeket látni, érezni és szagolni …