Arctalan koldus,
kérges tenyerében,
nagy súlya van
a semminek.
Zsíros, ősz hajába túr,
mély barázdák torz vigyora,
homályos szemében a kór tükre,
már elmúlt negyven éves.
Csak pár forint,
nekünk semmi, neki az élet,
kannás bór savanyú gőzében,
tovatűnik a keserűség.
Kezét a sors, már rég elengedte,
elméje megbomlott, magában beszél,
egyre közelebb az utolsó,
de kéz, mi segít, nem nyúl felé.
Minden nap ott ül a hideg kövön,
és kér, de elrohan mellette a világ,
csak nézi kérges tenyerét,
hol nagy súlya van a semminek.
14 hozzászólás
Ez a vers egy koldus reményeit siratja.Olyan képeket használsz ami több mint a leírt szó.A semmi súlyának az ismétlése csak megerősítik a mondanivalót.Ez igazán a kilátástalanság….ez az élethelyzet már visszafordíthatatlan.
Szeretettel: Ágnes
Szomorú, szívszorító sorok. Egy olyan életkép, mely tragédia. Képtelenség nem úgy olvasni, hogy ne helyezkedne bele az ember. Amikor írtad meggyőződésem, hogy empatikus érzet kerített hatalmába. A sors az emberi élet menetének intézője. Jó, és rossz értelemben is.
Selanne
Kedves harcsa!
´nagy súlya van a semminek´
Nagyon ´eltalált´!
Grat:sailor
Kedves harcsa!
Sajnos, egyre több ilyet látunk nap mint nap. Már félek az utcára kimenni, attól félek, a szívem megszakad…
Borzongattál verseddel is rendesen…
Üdvözlettel!
Ida
Hú! Ezt nagyon eltaláltad! Remek vers!
Csak gratulálni tudok!
szeretettel-panka
Kedves Harcsa!
Nagyon ütős lett a versed. Mélyen megérintett.
Gratulálok szeretettel: Ica
Szomorúan olvastam soraidat. Bizony…a semmit többen tartjuk a markunkban, nem csak azok, akikről versed szól. Üdv. Éva
Kedves Harcsa!
Nagyon-nagyon szomorú mondanivaló és sajnos a mai világban nem ritkaság…
Gratulálok, Judit
Kedves harcsa !
Nagyon komoly vers, mesterien megírva, csak gratulálni tudok tiszta szívvel !
szeretettel,mint mindig: Zsu 🙂
Kedves Ágnes, Marietta! Sailor, Ida, Panka, Oroszlán, Éva, Judit, Susanne!
Nagyon köszönöm, hogy olvastátok.
Igazán örültem nektek.
Üdv: harcsa
Szia harcsa!
Sokszor tényleg "elrohan a világ", nehogy tudomást kelljen venni ezekről az emberekről. Mert ugye ők nem tartoznak az élet "napos oldalához".
Egyszer olvastam, hogy Salvador Dalí megvert egy vak embert, és amikor kérdőre vonták, hogy miért tette, azt válaszolta, hogy utálja a vakokat. Valószínűleg félt attól, hogy ő is megvakulhat.
Lehet, a világ is azért rohan el a koldusok mellett, mert fél, hogy nincstelenné válik?
Pedig időnként megállhatna és észrevehetné, hogy azok is emberek, a világ részei.
A vershez grat. Gy.
ok
bocs de kannás bor, tudom elírtad
más hibát nem tudtam találni, nem is akartam,
hibátlan a versed, gondolat-lelkiismeret-ébresztő, de én inkább alszok.
és egyébként Dalinak igaza volt.
grat.
tprt
Rendkívül szókimondó versek különösképpen tetszett, mert emnnyire egyszerűen tudod ábrázolni a bajbajutott embert. Gratulálok.
Komoly, elgondolkodtató a versed ! gratulálok 🙂