Melankólia olvad ajkaim között,
Mint lángok fölött kockacukor,
Könnyeim karamellizálódnak,
De a dallam mindig kozmás,
Sosem lesz ez édes,
Fekete lett minden – láthatod,
Érezheted
A csalódottság keserű bűzét,
Édes likőr vergődik testemben,
Üres üveg-lélek-ház.