Még lilában pompáztak kikericsek
szentjánosbogarak mutattak utat.
Odafönn a csillagok huncutkodtak,
azután földre peregtek a színek.
Színekkel együtt aláhullt a lelkem.
Most vergődik a bűzös pocsolyában,
keserűen és sikolyba fulladtan,
mert annyiszor magam ellen vétkeztem.
Tőlem nem kell félned, nem szórok átkot.
Meg sem karmollak, hiába a kétség,
hisz magamnak sokkal hamarább ártok.
Inkább hajamat tépem ki szálanként
nem hagyom, hogy neked bármi is fájjon,
olyannyira vágyom rá, hogy boldog légy.
12 hozzászólás
Kedves Noémi!
A szerelem, csak akkor értelmetlen, ha nem viszonozzák, mert akkor csak fájdalommal jár. Nemes lélekre val, hogy még akkor is csak jót akarsz neki és azt akarod, hogy boldog legyen.
Tetszett a szonetted.
Üdv: harcsa
Nagyszerű szonett, bámulatosan jó, minden elismerésem, sokat fejlődtél te lány.
Kedves Noémi!
Szerintem is remek lett a szonetted. Nagyon mély érzések hozták felszínre.
Szeretettel gratulálok: Ica
Kedves Harcsa, Miki, Ica köszönöm.
Noémi
Kedves Noémi
A szerelemnek több fajtája van. Plátói , egyoldalú… stb .Bármelyik is a versed alapja a szonett nagyon szép lett. Gratulálok.
Ágnes
Köszönöm kedves Ágnes.
Noémi
Csak ne lennél ennyire önfeláldozó, Kedves! 🙂
Bár, a hozzáállás lenyűgöző, és a "gyermek" is áldásos is lett… 🙂
Pussz!
Köszönöm Cyanka.
Noémi
Kedves Noémi!
Nagyon szépen megírt, tartalmas a versed. A szonetteket nagyon szeretem olvasni és írni is.
Szeretettel olvastam: Kata
Köszönöm Kata.
Noémi
Az önzetlen szerelem néha értelmetlen. Ilyen szép szonettbe foglalva viszont már elviselhető. 🙂
Szeretettel:dodesz
Köszönöm kedves dodesz.