Harc Júliáért

MENNYDÖRGÉS, ESŐ ZAJA
Vanda: Brr, végre megérkeztem. Szörnyen esik.
Emő: Szia, Vanda!
Vanda: Szia, Emő! Ilyen korán itt vagy?
Emő: Nem akartam elkésni. Tudod, milyen Jocó. Elvárja, hogy ő lépjen be utolsóként ebbe a szobába.
Vanda: Azért elég furcsa rigolyái vannak, nem?
Emő: Melyik rendezőnek nincsenek?
Vanda: Nem tudom, Jocón kívül nem ismerek mást, legalábbis személyesen. (ZÖRGÉS) Na, te ernyő, csukódj már össze!
Emő: Segítsek?
Vanda: Köszönöm nem, megpróbálom magam. Látod, sikerült is.
Emő: Úgy szeretek ide járni. Olyan jó kis csapat a miénk.
Vanda: Egyeseket leszámítva.
Emő: Kire gondolsz?
Vanda: Hát Lola például rettenetesen…
AJTÓ
Lola: Megjöttem! Jól hallottam, rólam beszéltetek?
Emő: Á, dehogyis!
Lola: Nekem úgy tűnt, mintha a nevemet hallottam volna.
Vanda: (kicsit zavartan) Igen, pont arról beszéltem, hogy milyen előzékeny és kedves vagy.
Lola: Méghozzá rettenetesen? Mert mintha ez a szó szűrődött volna át az ajtón.
Vanda: Igen, pontosan azt taglaltam, milyen rettenetesen kedves vagy.
Lola: No, azért nem kell dicsérgetni.
Emő: Hogy telt a nyaratok?
Vanda: Hú, nagyon jól. A Balatonon nyaraltam, meg Horvátországban is voltam.
Emő: Horvátországban én is voltam a barátaimmal. És te, Lola, merre jártál?
Lola: Nekem is voltak terveim, csak sajnos nem jöttek össze. Szerintetek mit fogunk az idén előadni?
MENNYDÖRGÉS
Vanda: Én valamilyen kortárs darabot szeretnék. Mondjuk Jon Fosse-tól vagy Egressy Zoltántól valamit.
Emő: Jon Fosse-t nem ismerem.
Vanda: Ő egy norvég drámaíró, nagyon szeretem.
Lola: Remélem, én kapom a főszerepet.
Vanda: Miért te? Ha jól emlékszem, már jó ideje te vagy mindig a főszereplő.
Lola: Na és?
Vanda: Gondolhatnál másra is.
Emő: Kár ezen vitatkozni, a szereposztást úgyis Jocó dönti el.
Lola: Nana, azért lehet befolyásolni.
AJTÓ
Gál: És akkor a kamion teljesen szétzúzta annak a kis Fiatnak a lökhárítóját. A saját szememmel láttam.
Jenő: Brutális lehetett. Sziasztok, lányok!
Vanda: Sziasztok!
Lola: Jenő, hogy megnőtt a hajad!
Jenő: Igen, szeretném jó hosszúra megnöveszteni.
Emő: És Jocó mit fog ehhez szólni?
Jenő: Fogalmam sincs.
Gál: Tegyük fel, hogy az idén a Jézus Krisztus szupersztárt adjuk elő. Ahhoz pont megfelel.
Lola: Nem hinném, hogy Jocó pont ezt választaná.
Jenő: Miért?
Lola: Szerinted megfelelő hozzá az énekhangunk?
Jenő: Az enyém igen. El is énekelem nektek a…
Vanda: (közbevág) Elhisszük, hogy tudsz énekelni, de inkább ne mutasd meg.
MENNYDÖRGÉS
Jenő: Ez nem én voltam.
Gál: Jaj, le kell mennem. Elfelejtettem parkolócédulát váltani.
Jenő: A mobiloddal is tudsz fizetni.
Gál: Tudnék, de olyan előfizetésem van, hogy nem lehet.
Emő: Ne menj el, mindjárt itt lesz Jocó.
AJTÓ
Jocó: Nem mindjárt, hanem most. Talán valami baj van?
Gál: Szeretnék leszaladni a parkolóautamatához.
Jocó: Már megint nem váltottál jegyet?
Gál: Mindig elfelejtem.
Jocó: Jól van, nem bánom, menj. De igyekezz!
Gál: (megkönnyebbülten) Sietek!
Jocó: Amint látjátok, nem egyedül érkeztem. Gyere, Ió! Nos, hadd mutassam be nektek Iót. Mától ő is a társulatunk tagja. Itt van mindenki?
Jenő: Péter és Gyula még nincsenek.
Jocó: Ennek nem örülök. Tudjátok, mi a véleményem az utolsónak érkezőkről. Ebben az évben végre valahára szeretném elérni, hogy mindig én legyek az utolsó, aki belép ide. A pontosság nemcsak a királyok udvariassága, hanem a színészeké is. Még akkor is, ha amatőrök vagyunk, bár azt hiszem, ez a kifejezés nem igazán illik ránk.
Lola: (suttog) Szerinted ki ez az új lány?
Vanda: (suttog) Alighanem Jocó új barátnője.
Lola: Honnan tudod?
Vanda: Többször is láttam őket együtt a nyáron.
Lola: (keserűn) Akkor mindent értek.
ÜZENETJELZŐ HANG
Jocó: Á, Gyula sms-t küldött, hogy nem jön. (megvetőn) Fáj a torka. És ezért képes kimaradni a legelső megbeszélésünkről. Tudjátok, ha valakinek ilyen a hozzáállása ehhez az egészhez, akkor valójában nincs is keresnivalója köztünk.
PÉTER LIHEGVE BERONT
Péter: (liheg) Elnézést, hogy késtem, de a vihar miatt szörnyű dugóba keveredtem. Azt hittem, már sosem érek ide.
Jocó: Az a lényeg, hogy te legalább eljöttél. Ugye, nem fáj a torkod?
Péter: (csodálkozón) Nem, miért fájna? Utoljára nyolc éves koromban volt influenzám. Talán egy beteget kell eljátszanom?
Jocó: Nem, de ha nem veszitek komolyan a színjátszást, akkor én leszek beteg. (elgondolkodik) Hmm, nézzük csak, a nyár eleje óta jócskán átrendezték ezt a termet. Rakjuk körbe a székeket, és mivel Ió még nem ismer senkit, először mutatkozzunk be egymásnak, illetve azt is mondja el mindenki, hogy mi történt vele a tavaszi évad befejezése óta.
RENDEZKEDÉS
Jocó: Ki kezdi? CSÖND Jó, akkor kezdem én. Mint ahogy azt mindnyájan tudjátok, Jocónak hívnak, és én vagyok ennek a társulatnak a rendezője a kezdetek óta, azaz lassan tíz éve. Úgy gondolom, alapjában véve jó a csapat, a lelkesedés sem hiányzik, bár a próbákhoz való hozzáállásotok nem mindig a legkifogástalanabb. (felelősségre vonón) Most is mi a helyzet? Négy óra elmúlt, Gyula a torokgyíkjával vacakol, Gálnak meg az autója a legfontosabb a világon.
AJTÓ
Gál: Bocsánat, csak a parkolóőrrel támadt egy kis nézeteltérésem.
Péter: Megbüntetett?
Jocó: (feddőn) A személyes ügyeket majd próba után beszéljük meg. Vanda, mutatkozz be nekünk, légy szíves!
Vanda: Vanda vagyok, 8 éve a társulat tagja. Nagyon szeretem a színjátszást, főleg a kortárs darabokat, de klasszikusokat is szívesen játszom. Nagy vágyam, hogy egyszer én lehessek Júlia.
MENNYDÖRGÉS
Jocó: Köszönjük. Emő!
Emő: Emő vagyok, az életkoromat inkább nem említeném… Ti se mondtátok meg.
Lola: (közbevág) Minek, úgyis mindenki tudja, hány éves vagy.
Jocó: Lola, megkérlek, hogy ne szólj közbe!
Lola: Miért, nem tudja mindenki? Talán csak Jocó új barátnőcskéje nem. De én megmondhatom.
Jocó: (mérgesen) Lola, utoljára figyelmeztetlek!
Lola: Jól van.
MENNYDÖRGÉS
Emő: Folytathatom? Öt hónapja járok a társulatba…
Jocó: Pontosan 6 hónapja és 12 napja. Nem is tudod, milyen fontos, hogy megjegyezzük a dátumokat. Ami igazán számít, annak megjegyezzük a kezdetét.
Emő: (megszeppenten) Szeretek ide járni, csak… csak, ne haragudj Jocó, de úgy érzem, hogy néha túl szigorú vagy.
Jocó: Mi más lennék? Fegyelem nélkül nem lehet komoly munkát végezni. Nem nyertünk különdíjat tavaly a POSZT-on? Nem jutottunk el Oberwartba a színjátszó fesztiválra? Ha nem noszogatnálak benneteket, még mindig a kissámlin ücsörögnénk. Ha meg nem tetszik itt, el is lehet menni.
Emő: Én azt nem mondtam.
Jocó: Jó, Gál következik.
Gál: Gál vagyok. Tó Gál. Mindig szórakoznak rajtam, hogy milyen a rövid a nevem, bár Ió, te sem panaszkodhatsz. Mindenem a színjátszás, na meg az autók, ezért a legjobban azt élveztem, amikor a Száguldás című darabban a sofőr lehettem. A nyáron nem történt velem semmi különös. A parkolóőr egyébként meg akart büntetni, de kimagyaráztam magam.
Lola: Mivel te vagy a kimagyarázkodás mestere.
Jocó: (körbenéz) Ki következzen? Ió!
Ió: Iónak hívnak, még sosem játszottam színjátszó társulatban, ezért kicsit izgulok is. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy itt lehetek, és hogy rögtön az elején ilyen nagy szerepet kapok.
Jocó: Ne szaladjunk még annyira előre!
Ió: A nyarat nagyon élveztem, remek volt a tengerparton Jocóval, de a legjobb az volt, amikor közölte, hogy én lehetek Jú…
Jocó: (közbevág) Ezt ne most!
Ió: (butuska ártatlansággal) Miért?
Lola: (felháborodottan) Mi?! Ti együtt nyaraltatok? Mikor?
Ió: Július végén. Két hetet töltöttünk a… várjunk csak, milyen szigeten is? Most nem jut eszembe a neve. Egy konferencia volt ott rendezőknek.
Jocó: Ió, fogd be már végre!
Lola: (vészjóslón) Ez igaz? Hát ezért nem vittél magaddal. Nekem pedig azt mondtad, hogy elmarad a konferencia. Pedig az igazság az, hogy ejtettél az új barátnőd kedvéért.
Jocó: Ez nem így van. Lányok, ne most beszéljük ezt meg! Most koncentráljunk a darabra.
Lola: Amiben persze nem nekem szántad a főszerepet.
Jocó: Úgy gondoltam, te leszel Capuletné.
Lola: (megrökönyödve) Én Capuletné? És persze a te Iócskád lenne Júlia.
Ió: Miért ne? Jó Júlia lennék.
Gál: Ezek szerint a Rómeó és Júliát fogjuk eljátszani, Jocó.
Jocó: Így van, bár nem ilyen körülmények között akartam közölni.
Jenő: Elmondanád, miért pont erre esett a választásod? Úgy volt, hogy az idén kortárs művel foglalkozunk.
Péter: Valami modernnek én is jobban örültem volna.
Jocó: Mi bajotok van a Rómeó és Júliával? Ez Shakespeare egyik legismertebb és legkedveltebb darabja.
Gál: Úgy gondolom, egy kicsit elcsépelt. Már annyian megfilmesítették, megzenésítették, tiszta közhely az egész.
Lola: De a legnagyobb baj az, hogy egy jöttmentnek adod a főszerepet.
Jocó: Ió nem jöttment, hanem nagyon is tehetséges.
Péter: És ki lesz Rómeó?
Jocó: Eredetileg Gyulára gondoltam, de hát neki a torokbaja fontosabb. Úgyhogy Jenő, te játszod Rómeót. Természetesen nem az eredeti darabot adjuk elő, kicsit átírtam, modernizáltam.
Péter: Így már sokkal jobban hangzik. Az eredeti szöveget a közönség is unalmasnak találná. Ki is fordította?
Gál: Nekem Kosztolányi fordítása van meg. Nem azt mondom, hogy rossz…
Jocó: (közbevág) De az én átiratom sokkal jobb. Mai környezetbe helyeztem, mai szereplőkkel, mai nyelvezettel.
Ió: Szerintem csúcs, amit Jocó írt.
Emő: Olvastad?
Ió: Nem, de Jocó csak csúcs dolgokat írhat.
Vanda: Én ki leszek?
Jocó: Montague-né.
KOPOGTATÁS
Anna: (félénken) Bocsánat, bejöhetek?
Jenő: (bosszúsan) Anna, mit keresel itt? (mentegetőzve) Elnézést kérek, az unokahúgom.
Anna: Ne haragudj, hogy zavarlak, de ma kell befizetnem a táncszakkörre a pénzt, és otthon felejtettem a pénztárcámat.
Jenő: Menjünk ki a folyosóra!
Jocó: Várjatok egy kicsit! Ő tehát az unokahúgod. Hány éves vagy?
Anna: Tizenöt.
Jocó: A legszebb életkor. Hallom táncszakkörre jársz. Szeretsz táncolni?
Anna: Nagyon.
Jocó: A színészettel még nem próbálkoztál?
Anna: Még nem.
Jocó: És lenne kedved hozzá?
Anna: Nem is tudom.
Jenő: Ó, Anna ahhoz még túl fiatal.
Péter: Én öt éves voltam, amikor egy óvodai ünnepélyen felléptem. Igaz, a második mondatba bele is sültem. A közönség mégis megtapsolt.
Jocó: Gondolkodj el rajta, Anna. Ha van hozzá kedved, szívesen látlak nálunk.
Lola: (megvetőn) Jocó, ennyire azért nem kéne nyomulnod!
Jocó: (feddőn) Lola!
Anna: Rendben van, gondolkozom rajta.
JENŐ, ANNA EL
Péter: Folytatjuk a bemutatkozást? Közben elakadtunk.
Jocó: Azt hiszem, jobb, ha most eltekintünk ettől. Inkább kiosztom a szerepeket.
Lola: Capuletnét nem vállalom. Nem tudsz adni valami mást?
Jocó: Lehetsz Paris is, az ifjú nemesúrfi, persze álruhában. Igaz, ezt Gálnak szántam.
Lola: Te most gúnyolódsz velem?
Jocó: Eszem ágában sincs. Csak Capuletné alternatívájaként ajánlottam fel.
Lola: Legyen Ió Capuletné.
Ió: (kényeskedve) Jocó, nekem Júlia szerepét ígérted!
Lola: (mérgesen) Márpedig én Capuletné nem leszek, ha a fene fenét eszik, akkor sem!
KIROHAN AJTÓCSATTANÁS
A FOLYOSÓN
Jenő: Mennyi kell?
Anna: Tizenötezer forint.
Jenő: Tessék, itt van. Aztán óra után egyből menj haza! Nehogy elcsavarogj, mint a múltkor.
Anna: Tényleg én is játszhatok veletek?
Jenő: Hát nem tudom, hogy jó ötlet-e. Most, hogy gimnáziumba jársz, rengeteget kell tanulnod. Nem is lenne rá időd.
Anna: (vágyakozva) De én annyira szeretném!
Jenő: Majd este megbeszéljük. Most menj!
LOLA ELVIHARZIS MELLETTÜK
Jenő: Hová ilyen sebesen?
Lola: Mit képzel ez a Jocó? Hogy olyan könnyen lemondok Júliáról? Hát majd én megmutatom, hogy mire vagyok képes.
Jenő: Mit akarsz csinálni?
Lola: Még nem tudom.
JENŐ VISSZAMEGY
Jocó: Tehát holnaputánig mindenki olvassa el a szerepét. Az első olvasópróbát a kertemben tartjuk, holnapután négykor, szalonnasütéssel egybekötve. Mindenki tudja, hol lakom?
Gál: Valahol a belvárosban, ugye?
Jocó: Nem egészen, hanem a Minerva lakótelepen.
Péter: Majd én érted megyek, és elviszlek.
Jocó: Van még valakinek kérdése?
CSÖND
Jocó: Akkor holnapután találkozunk. Szalonnát hozzatok! Annát is várom! Lolának pedig azt üzenem, hogy tegye félre a sértődöttségét, és jöjjön el, ha szerepelni akar.
Emő: Rendben van, megmondjuk neki.
ELVÁLASZTÓ ZENE
TŰZPATTOGÁS
Gál: Sikerült végre meggyújtanom a tüzet. Mit gondoltok, ennyi fa elég lesz?
Lola: (döbbenten) Ezt most komolyan kérdezed?
Gál: Hát persze.
Lola: Ez nem is tűz, ez egy óriási máglya.
Péter: Mi ez a jó illat?
Emő: Pogácsa, én magam sütöttem.
Péter: Nagyon jól néz ki.
Jenő: Hmm, finom!
Emő: (mérgesen) El a kezekkel!
Jenő: (sértődötten) Mi az, nem is ehetünk belőle? Talán az egészet Jocónak tartogatod?
Emő: Nektek sütöttem, de szeretném, ha megvárnánk Jocót.
Gyula: Sziasztok, megjöttem!
Péter: (gúnyosan) Szép jó napot! Téged is lehet látni?
Gyula: Tudjátok, nagyon fájt a torkom, és…
Lola: Ugye tudod, hogy Jocó haragszik rád?
Gyula: Sejtem. Sajnálom, hogy nem voltam ott a megbeszélésen. Történt valami érdekes?
Emő: Á, dehogy, csak a szokásos.
Lola: (harciasan) Még hogy nem történt semmi. Az neked semmi, hogy Jocónak új barátnője van?
Gyula: (érdeklődve) Tényleg új barátnője van? És ki az?
Emő: Még nincs itt, de hamarosan meg fogod látni.
Gyula: És csinos?
Lola: Erről inkább nem nyilatkozom.
Gál: Azt hiszem, rakok még egy kicsit a tűzre.
Jenő: Erre? Minek?
Gál: Úgy szeretem nézni, amikor lobog.
Jenő: Most máglyát gyújtunk vagy szalonnát sütünk?
Lola: Jaj, ne legyél már ilyen aggályos! Ha akar, hadd tegyen rá.
Gál: Vigyázzatok! Hozom a hasábot!
ERŐS TŰZPATTOGÁS
Gál: Ez aztán a tűz!
Emő: Nem tudom, mit szól hozzá Jocó, ha meglátja.
Gál: Szerintem ő is élvezni fogja.
Emő: Nem is tudtam, hogy Jocó ilyen szép helyen lakik.
Gyula: Én már voltam itt egyszer. Nagyon szép a borospincéje. És milyen finom borok vannak benne.
Jenő: Emlékeztek tavaly milyen finom bikavért ittunk?
Lola: Hát el lehet azt felejteni? Péter, te felálltál az asztalra, és hajnalig énekeltél.
Péter: Ha gondoljátok, megismételhetjük.
Lola: Persze, ez attól is függ, hogy Jocónak milyen kedve van.
Péter: Egyelőre nem jó, mert Ió még nincs itt.
Emő: Milyen jó ez a szalmatetős házikó. Imádom a rusztikus dolgokat.
Gyula: Ez a borospince.
Emő: Be lehet menni?
Gyula: Ha nyitva van az ajtaja, miért ne.
Lola: (ijedten) Nehogy megpróbáljátok! Jocó nem szereti, ha idegenek csatangolnak a pincéjében.
Emő: De mi nem vagyunk idegenek.
Lola: Azért csak várjuk meg, amíg Jocó kijön.
Jenő: (ásít) Szörnyen álmos vagyok.
Péter: Mit csináltál az éjjel?
Jenő: A szövegemet olvastam. Hát, mit ne mondjak, a rendezőnk alaposan megváltoztatta. Nektek tetszik?
Gál: Csssss, ne olyan hangosan, még meghallja.
Jenő: Nem hiszem,nem hallatszik be a házba. Szóval, mi a véleményetek róla?
Gál: Nem is tudom, kicsit szokatlan.
Jenő: Csak ennyit tudsz mondani, hogy szokatlan? Teljesen eltér az eredeti történettől.
Gál: Jó, elismerem, de úgy gondolom, éppen az újszerűsége miatt óriási. Péter, te mit mondasz?
Péter: Lehet, hogy eretneknek tartotok, de nekem tetszik.
Jenő: Hát, elég furcsa az ízlésed.
Gál: Jenő, hozd csak ide azt a hasábot, ami ott van a fal mellett!
Lola: Gál, az nem hasáb, hanem egy kerti pad.
Gál: Ne mondd már, az egy hasáb. Pont jó lesz a tűzre. Lola, ugye, az egy hasáb?
Lola: Hát, azt nem tudom micsoda, de jó nagy, az bizots.
Gál: Gyere Jenő, fogjuk meg!
Jenő: (nyög) Ez borzasztóan nehéz.
Gál: Háromra dobjuk a tűzre! Egy-kettő-háárom!
ZUHANÁS
Gál: (elégedetten) Látjátok, hogy lobog!
Lola: (rémülten) Jaj, kigyulladt a szalmatető!
Emő: Itt egy üveg víz, gyorsan öntsétek rá!
Jenő: Adjátok ide, majd én!
Gyula: Hú, szerencsére elaludt.
Péter: Itt van az én ásványvizem is. Ezt öntsétek a máglyára!
Jocó: (kirohan) Mi ez a tűz?
Gál: (mentegetőzik) Véletlenül egy kicsit nagyobb lett a kelleténél.
Jenő: De már eloltottuk.
Jocó: És mi történt a kerti padommal?
Gál: (döbbenten) Az egy pad volt?
Lola: (diadalmasan) Ugye, megmond… nem-nem, semmi.
Jocó: Hát ez az, hogy csak volt. Gál, ugye még csak véletlenül sem tettétek a tűzre?
Gál: (csuklik) Hát, hát…
Péter: Az történt, hogy ráültem, és kidőlt…
Gál: És belefordult a tűzbe. Ki akartuk menteni, de felcsapott a láng.
Jocó: És ezt higgyem is el? Emő, te mindig igazat mondasz. Valóban így történt?
Emő: I… igen.
Jocó: Nem találok szavakat! Szóval rongálni jártok hozzám. Azonnal takarítsátok fel ezt a szemetet! Most oszlassam fel a társulatot? Mindenesetre ma már nem lesz szalonnasütés.
Gyula: Hozok egy söprűt.
Jocó: Á, Gyula. Hát te is itt vagy? Hogy van a torkod?
Gyula: Még mindig fáj, de nem akartam ezt az alkalmat is kihagyni.
Jocó: Jól tetted, hogy eljöttél, ugyanis, ha ma is hiányoztál volna, annak végzetes következményei lennének.
Gyula: Csak nem… kirúgnál?
Jocó: Azt azért nem, de a Rómeó és Júliából kimaradtál volna. Mit csináljak most veletek?!
Vanda: Nem te tanítottál minket arra, hogy a jó színész bármilyen körülmények között a munkájára koncentrál?
Jocó: Ez így van.
Vanda: „Ó, Romeo, mért vagy te Romeo?
Tagadd meg az atyád, neved hajítsd el,
S ha nem teszed meg, esküdj édesemmé
És nem leszek Capulet én se többé.”
Péter: De elevenében van ma valaki!
Vanda: Nem lehetnék esetleg én Júlia?
Jenő: Minek? Jocó átiratában ezek a mondatok nem is szerepelnek.
Vanda: Attól még lehetnék Júlia.
Lola: Nana, Júlia szerepére én vagyok a legalkalmasabb. Ezt Jocó is tudja, csak elvakította az a kis cafka.
Jocó: Kérlek, ne beszélj így Ióról! Meglátjátok, nagyon rendes lány. Bár még sehol sem játszott eddig, érzem benne az őstehetséget.
Lola: Látjátok, mondom, hogy teljesen vak.
Jocó: Egyébként meg hol van Ió? Már rég itt kellene lennie. Aggódom miatta.
Lola: Ezt neked kell tudnod. Ebben a kérdésben te vagy a legkompetensebb.
Jocó: De ha egyszer nem tudom. Fél három körül beszéltem vele telefonon, akkor azt mondta, hogy hamarosan indul.
Lola: Hát hívd fel!
Jocó: Már próbáltam, de nem veszi fel. Csak nem történt vele valami?
Lola: Ugyan, csalánba nem üt a mennykő.
Emő: Vegyetek a pogácsából! Anna, te is.
Anna: Köszönöm szépen.
Jocó: (örömmel) Anna, észre sem vettelek! Hát itt vagy? Ennek nagyon örülök. Ezek szerint úgy döntöttél, hogy csatlakozol hozzánk?
Anna: Én szeretnék, de a nagybátyám ellenzi.
Jenő: Attól félek, hogy a tanulás rovására megy. Nemrégen kezdte a gimnáziumot, és nagyon magasak a követelmények.
Jocó: És a szüleid?
Jenő: Ők…
Jocó: (közbevág) Hagyd, hadd mondja el ő maga. Elvégre neki is van szája.
Anna: A szüleim Ausztráliában vannak, és a nagybátyámnál lakom, amíg haza nem jönnek.
Jenő: Az öcsém hídépítő mérnök, és…
Jocó: (feddőn) Jenő!
Anna: Az apukám hídépítő mérnök, és egy évig ott dolgozik.
Lola: Én azt mondom neked, ha van kedved, akkor gyere nyugodtan. Nem fogod megbánni. Emő, neked mi a véleményed erről?
Emő: Csak azt tudom mondani, hogy teljesen megváltozott az életem, amióta idejárok, méghozzá pozitív irányban.
Gál: Persze, azt is tudnod kell, hogy a színészélet lemondással jár. A szerepek megtanulása, a próbák, a fellépések sok időt elvesznek, pláne, ha még iskolába is jársz mellette.
Anna: Van kedvem hozzá, és jönnék, ha lehet.
Jocó: Természetesen lehet, azért hívtalak.
Jenő: Jó, akkor viszont választanod kell, Anna. Vagy a tánc vagy a színészet. A kettő együtt nem megy.
Anna: De már befizettem a táncra a pénzt.
Jenő: Ez azt jelenti, hogy a táncot választod?
Anna: Nem, én a színházat szeretném.
Jenő: (engedékenyebben) Rendben van, majd megoldjuk valahogy.
Jocó: Akkor először is tedd hasznossá magad. Hozd ki a poharakat a konyhából!
Anna: De…
Vanda: Hosszú az út a főszerepig, sok lépcsőt meg kell járni.
Lola: És milyen könnyen ki lehet esni a pikszisből. Bár megjegyzem, soha sincs reménytelen eset.
Anna: Rendben van, hozom a poharakat.
Jocó: Most már tényleg aggódom Ió miatt. Nem jellemző rá, hogy csak úgy eltűnjön.
Gyula: Bocsássatok meg, de ki az az Ió?
Lola: Ió az új színésztársunk. Az előbb beszéltünk róla. Aki pont az első olvasópróbáról hiányzik. Jocó, nem hiszem, hogy ez jó pont nálad.
Gyula: Ja persze.
Jocó: Biztosan történt vele valami. Talán baleset. Felhívom a kórházakat.
Lola: Az nem is jutott eszedbe, hogy meggondolta magát, és mégsem akar Júlia lenni?
Jocó: Lola, te nagyon gyanús vagy nekem. Csak nem csináltál vele valamit! Megfenyegetted?
Lola: Én? Ugyan dehogy! Eszemben sincs. Én tisztességes játékot játszom.
Jocó: Felhívom még egyszer. KIVÁRÁS Hiába, nem veszi fel. Elmennék hozzá, de akkor mi lesz a próbával? Szeretnék egy hónap múlva színpadra kész lenni, nem engedhetjük meg magunknak, hogy a mai próba elmaradjon.
Gyula: Nekem lenne egy javaslatom. Ha megmondod a címet, elmegyek én szívesen. Úgyis tartozom a múltkori miatt, hogy nem jöttem el.
Vanda: Nem fog megijedni, hogy egy vadidegen állít be hozzá?
Lola: Nem, mert nem is lesz otthon.
Vanda: Te ezt honnan tudod?
Lola: (kicsit zavartan) Csak sejtem.
Jocó: Lola, utoljára kérdezem, biztos, hogy nem csináltál vele semmit?
Lola: Biztos.
Gyula: Akkor menjek?
Jocó: Nagyon aggódom, de a próbát nem hagyhatom itt. Jól van, Lőrinc barát, menj csak!
Gyula: (örömmel) Ezek szerint Lőrinc barát leszek?
Jocó: Pontosan.
Gyula: Hú, ennek nagyon örülök. Lőrinc barát karaktere tetszik a legjobban az egész darabban. Hogy is van?
„Nevet az éjre a kékszemű reggel,
Bevonta a felhőt fénypikkelyekkel.
Mint részegek, dülöngenek az árnyak,
Mert tűzkerékkel jön már a titán Nap.”
Péter: Mit szavalsz? Jocó ezt a részt teljesen kivette.
Gyula: Ja, ezt nem tudtam. Kaphatok egy forgatókönyvet?
Jocó: Látod, aki nem jön el a megbeszélésre, annak még forgatókönyve sincs. Ha megjöttél, megkapod.
Gyula: Akkor indulok. Ha valami van, úgyis azonnal hívlak. EL
Jocó: Nos, kezdjük. Mit szóltok az átiratomhoz?
Péter: Szerintem nagyszerű. Rómeó egy autókereskedésben dolgozik, ahol az apja a tulaj, Capuletné pedig egy szépségszalont vezet. Zseniális.
Jenő: Csak azt nem értem, mi értelme van az egésznek, ha a végén se Júlia, se Rómeó nem hal meg, hiszen ez a dráma sava-borsa.
Jocó: Csakhogy a közönség happy end-re vágyik, én pedig meg akarom adni nekik. Mennyivel jobb, hogy Rómeó és Júlia átölelik egymást, és boldogan élnek, amíg meg nem halnak. A nézők az elégedettség érzésével fognak távozni az előadás végén, és nem marad keserű íz a szájukban.
Jenő: Így sem maradna.
Gál: Nekem tetszik Jocó változata. Lányok, nektek mi a véleményetek?
Lola: Én nem fogok szépségszalont vezetni, még a Rómeó és Júliában sem. Jocó, most, hogy Ió nem jött el, igazán nekem adhatnád Júliát.
Jocó: Te mégis csináltál valami Ióval.
Lola: Nem én.
Vanda: Én szívesen leszek Montaguené, nagyon tetszik, hogy tanárnő egy sérült gyerekekkel foglalkozó iskolában.
Jocó: Jenő, úgy gondolom, nem olvastad el elég alaposan. Azt javaslom, kezdjük el az olvasást. Amíg Ió nincs itt, addig valakinek át kell vennie Júlia szerepét.
Lola: Majd én olvasom.
Jocó: Én Annára gondoltam. Anna, lenne hozzá kedved?
Anna: Igen.
Jocó: Jó, jöjjön az a rész, amikor Rómeó belép az üzletbe Júliához és az anyjához. 26. oldal.
LAPOZÁS
Jocó: Kezdhetjük!
Jenő: „Ó, Júlia, hát itt vagy a szépségszalonban!”
Anna: „Igen, Rómeó! Éppen vége lett az aerobic órámnak.”
CSÖND
Jocó: Capuletné jön! Lola!
Lola: Nem vagyok Capuletné!
Jocó: (sóhajt) Vanda, olvasd el helyette, légy szíves!
Vanda: Jó. „Kifelé az üzletemből, te gaz! A Montague család tagjai nem léphetik át a küszöbömet”
Anna: „Hagyd, anyám! Hátha egy arcpakolásra jött.”
Jenő: „Úgy van. Arcomat szeretném felfrissíteni. Mellesleg, azt reméltem, hátha itt talállak, ó, Júliám!”
Vanda: „Csak ismételni tudom magam, távozz, te gaz!”
Anna: „Anyám, ezt nem teheted.”
Emő: „Hallottad, mit mondott úrnőm.”
Anna: „Jaj, dadus, legalább te ne legyél ellenem.”
Emő: „Én nem vagyok ellened, de jóanyád szava szent.”
Jenő: „Júlia, miért…”
Jocó: Állj, várjatok egy kicsit. Anna, fantasztikusan csinálod. Olyan, mintha rád szabták volna Júlia szerepét. Hány éves is vagy?
Anna: Tizenöt.
Jocó: Júlia pedig tizennégy. Ki tudná jobban eljátszani, mint egy hasonló korú. Mondd csak, szeretnél Júlia lenni?
Anna: (meglepődik) Húha, nem is tudom, mit mondjak.
Jocó: Igen vagy nem?
Lola: Jocó, ezt nem gondolhatod komolyan!
TELEFON
Jocó: A telefonom.
Gyula: Itt vagyok Ió lakása előtt.
Jocó: Otthon van?
Gyula: Hiába dörömböltem, kiabáltam, nem nyitott ajtót.
Jocó: Akkor nincs.
Gyula: Igen, de a hangoskodásra kijött a szomszéd, és azt mondta, hogy szerinte itthon lehet, mert fél négykor látott egy szőke hajú nőt zöld tincsekkel eljönni tőle, azóta pedig nem mehetett el hazulról. Ió ajtaja ugyanis nyikorog, és a szomszédasszony mindig észreveszi, ha kinyitják.
Jocó: Hogy mi?! Akkor mégiscsak otthon lehet.
Gyula: De miért nem nyitja ki az ajtót?
Jocó: Ez az, amit én is tudni szeretnék.
Gyula: Ne szóljak a rendőrségnek?
Jocó: Egyelőre ne. Mindjárt ott vagyok.
TELEFON LE
Jocó: Van-e közöttünk szőke hajú nő zöld tincsekkel?
Lola: Ezt most miért kérdezed?
Jocó: Ió szomszédja látott kijönni tőle egy szőke nőt zöld tincsekkel. Mit csináltál vele?
Lola: Semmit.
Jocó: Értesítsem a rendőrséget?
Lola: Hát jó, bezártam a szekrénybe. Arra gondoltam, ha nem jön el a próbára, nekem adod Júliát. De utána úgyis kiengedtem volna.
Jocó: És miért nem halljuk, ahogy segítségért kiabál?
Lola: Kipeckeltem a száját.
Jocó: Hol a kulcs?
Lola: Nincs nálam.
Jocó: (vészjóslón) Lola, a kulcsot!
Lola: Tessék, itt van. Ez a bejárati ajtóé, az pedig a szekrényé.
Jocó: Most elmegyek, de hamarosan visszajövök Ióval. Júlia pedig Annáé. EL
Emő: Ez nem volt szép tőled, Lola.
Péter: De azért nem fullad meg, ugye?
Lola: Dehogyis, arra vigyáztam.
Vanda: Lola, évek óta ismerlek, de azt azért nem gondoltam, hogy képes vagy ilyesmire.
Lola: Jocó is azt mondja mindig, hogy mindent meg kell tennünk egy szerepért.
Vanda: (lemondón) Mi az a minden? Gyertek, menjünk be a házba, csöpög az eső.
Gál: Eloltom a tüzet. Jenő, jössz?
Jenő: Mindjárt, csak megkeresem Annát. Lola-Lola, néha gondolkozhatnál, mielőtt cselekszel. (kiabál) Anna, hol vagy?
Anna: (hangosan) Itt vagyok hátul, a cicáknál. Én nem megyek be veletek.
MORGOLÓDVA EGYENKÉNT ELMENNEK CSAK LOLA ÉS ANNA MARAD
Lola: (fenyegetőn) Szóval te leszel Júlia. Most, hogy kettesben maradtunk, beszélgessünk csak egy kicsit erről!
Anna: (IJEDTEN) Jaj, mi lesz most?
Lola: Nyugi, nincs a közelben szekrény.

VÉGE