Egyszerű gondolatok a szabad színházról

A színházi szakmabeliek egészen biztosan mást értenek a szabad színház fogalmán, mint én, az egyszerű ember. Én a szabad színházon a könyvet és a rádiójátékot értem áttételesen. A könyvénél az író témáját én elolvasva a magam ismeretei és a magam elképzelései szerint látom magam előtt a cselekményt és képzelem el magam elé a környezetet, hiszen magam vagyok a rendező és a közönség is egyben. Itt nincs számomra rendezői koncepció, sztárgázsik stb., maximum a könyv, vagy az irodalmi termék bolti ára és mégis jól érzem magam, mert szabadjára van engedve a képzeletem. Úgy működhet a képzeletem, ahogyan én akarom és akkor hagyom abba, amikor a rá szánt időm már eltelt. Esetleg napokra is eltehetem a témát és bármikor elővéve mindég ugyanazt az élményt adja. Mondhatni, hogy az élmény és a téma ,,bejegelődik". A politikai irodalom kivételével a művek témái ,,nem romlanak meg". A témák még akár évszázadok múlva is élnek korunk kor- és kórképét mutatva. A rádiójáték viszont már más. Az t elő is lehet venni a hangrögzítés segítségével bármikor, sőt, vissza is lehet tekerni a szebb részekhez, de már nem biztos, hogy ugyanazt az élményt adja, hogyha bizonyos részeit és nem egyben az egészet hallgatom meg napok, hetek múltán. Továbbá itt bizonyos fokig korlátozva van a képzeletem, mert a hanghatások esetén és a színészi előadásmódban is már érvényesül a mű előkészítésében részt vevők, a dramaturg, a szerkesztő, a rendező stb. ízlése és ízlésvilága. Mégis azt mondom, hogy a jó rádiójáték nekem olyan lelki élmény, amelyet a tv, a videó, a film nem adhat meg, mert a cselekmény 80%-át a magam lelki színpadán a saját, rendezésemben", a saját lelki ,,dramaturgiámmal" képzelem magam elé. A rádiószínház az olyan színház, amely egyszerre szól nekem és még jó néhány millió hallgatónak kis hazánkban és a határainkon túl is. A színház, a film, de még az irodalmi művek sem biztos szerintem, hogy eljutnak annyi helyre és emberhez, mint a rádiójátékok és a rádióműsorok. Ez talán korunkban csak a tv-re lehet még igaz és majd igaz lesz az interneten megjelenő irodalomra.Viszont a rádió nem alkalmas a tájak képi bemutatásra. de a képszerű bemutatással felkeltheti azonban az érdeklődésünket a táj, a képzőművészeti munkák, festmények, szobrok, szőnyegek, szőtt és fonott képek stb. iránt. Bemutatásukra már a tv, a film, és az ízléses ábrákkal ellátott könyv sokkal alkalmasabb. Tehát a kultúra szépsége magában a sokrétűségében is mutatkozik. A zeneművek szépségének a közvetítésére a könyv sehogyan sem vállalkozhat, de arra igen, hogy műveltséget fejlesztő hatása miatt igényt ébreszt a zeneművek hallgatása és élvezete iránt esetleg CD-mellékletekkel! A kultúra szépsége a sokrétűségében is megmutatkozik, ám a választások felelőssége csakis a miénk és a környezetünké, a neveltetésünké, mert a kultúrára, az igényes kulturális termékek befogadására és élvezetére és arra, hogy mindég mindenben, ami nekünk, az egyéniségünknek megfelel, a legjobbat, a legszebbet tudjuk magunknak és a környezetünknek is kiválasztani, vagy a környezetünknek ajánlani, nevelni, és nevelődni kell! Szükség van a kultúrára, mert a kulturált ember is a lehetőségeihez mérten az élet minden terén kulturáltabb! Ez annak ellenére is igaz, hogy eredendően minden népnek más és más a kultúrája, de a fentiekben leírt alap, amire a nemzeti kultúrák épülnek szerintem minden népnél közös, a magával és környezetével szembeni reális, a hely szelleme szerinti igényességet jelenti.
… és ez művektől és műfajoktól teljesen független dolog!