A színházi szakmabeliek egészen biztosan mást értenek a szabad színház fogalmán, mint én, az egyszerű ember. Én a szabad színházon a könyvet és a rádiójátékot értem áttételesen. A könyvénél az író témáját én elolvasva a magam ismeretei és a magam elképzelései szerint látom magam előtt a cselekményt és képzelem el magam elé a környezetet, hiszen magam vagyok a rendező és a közönség is egyben. Itt nincs számomra rendezői koncepció, sztárgázsik stb., maximum a könyv, vagy az irodalmi termék bolti ára és mégis jól érzem magam, mert szabadjára van engedve a képzeletem. Úgy működhet a képzeletem, ahogyan én akarom és akkor hagyom abba, amikor a rá szánt időm már eltelt. Esetleg napokra is eltehetem a témát és bármikor elővéve mindég ugyanazt az élményt adja. Mondhatni, hogy az élmény és a téma ,,bejegelődik". A politikai irodalom kivételével a művek témái ,,nem romlanak meg". A témák még akár évszázadok múlva is élnek korunk kor- és kórképét mutatva. A rádiójáték viszont már más. Az t elő is lehet venni a hangrögzítés segítségével bármikor, sőt, vissza is lehet tekerni a szebb részekhez, de már nem biztos, hogy ugyanazt az élményt adja, hogyha bizonyos részeit és nem egyben az egészet hallgatom meg napok, hetek múltán. Továbbá itt bizonyos fokig korlátozva van a képzeletem, mert a hanghatások esetén és a színészi előadásmódban is már érvényesül a mű előkészítésében részt vevők, a dramaturg, a szerkesztő, a rendező stb. ízlése és ízlésvilága. Mégis azt mondom, hogy a jó rádiójáték nekem olyan lelki élmény, amelyet a tv, a videó, a film nem adhat meg, mert a cselekmény 80%-át a magam lelki színpadán a saját, rendezésemben", a saját lelki ,,dramaturgiámmal" képzelem magam elé. A rádiószínház az olyan színház, amely egyszerre szól nekem és még jó néhány millió hallgatónak kis hazánkban és a határainkon túl is. A színház, a film, de még az irodalmi művek sem biztos szerintem, hogy eljutnak annyi helyre és emberhez, mint a rádiójátékok és a rádióműsorok. Ez talán korunkban csak a tv-re lehet még igaz és majd igaz lesz az interneten megjelenő irodalomra.Viszont a rádió nem alkalmas a tájak képi bemutatásra. de a képszerű bemutatással felkeltheti azonban az érdeklődésünket a táj, a képzőművészeti munkák, festmények, szobrok, szőnyegek, szőtt és fonott képek stb. iránt. Bemutatásukra már a tv, a film, és az ízléses ábrákkal ellátott könyv sokkal alkalmasabb. Tehát a kultúra szépsége magában a sokrétűségében is mutatkozik. A zeneművek szépségének a közvetítésére a könyv sehogyan sem vállalkozhat, de arra igen, hogy műveltséget fejlesztő hatása miatt igényt ébreszt a zeneművek hallgatása és élvezete iránt esetleg CD-mellékletekkel! A kultúra szépsége a sokrétűségében is megmutatkozik, ám a választások felelőssége csakis a miénk és a környezetünké, a neveltetésünké, mert a kultúrára, az igényes kulturális termékek befogadására és élvezetére és arra, hogy mindég mindenben, ami nekünk, az egyéniségünknek megfelel, a legjobbat, a legszebbet tudjuk magunknak és a környezetünknek is kiválasztani, vagy a környezetünknek ajánlani, nevelni, és nevelődni kell! Szükség van a kultúrára, mert a kulturált ember is a lehetőségeihez mérten az élet minden terén kulturáltabb! Ez annak ellenére is igaz, hogy eredendően minden népnek más és más a kultúrája, de a fentiekben leírt alap, amire a nemzeti kultúrák épülnek szerintem minden népnél közös, a magával és környezetével szembeni reális, a hely szelleme szerinti igényességet jelenti.
… és ez művektől és műfajoktól teljesen független dolog!
2 hozzászólás
Nehéz különböző művészeti ágakat a szerint összevetni, rangsorolni, melyik mit ad. Ez egyébként egyéni ízlés kérdése is! Van, aki ezt preferálja inkább, van, aki azt. Abban igazad van, magam is tapasztaltam, hogy többet nyújtott nekem egy dráma (pl egy Shakespeare dráma) olvasva, mint a színházi előadás. Én magamban máshogy képzeltem. Aktuális támaát feszegetsz! Üdv: én
Megtisztelő véleményedet köszönöm! Pecás