Egy kék planétán, hol ember vadult,
egy szív izzott, s lángra gyúlt.
Elöntötte a forró szerelem,
elolthatatlan parázslott szüntelen.
E hatalmas tűz lángba borította az eget,
elvarázsolta a kormos éjjeleket.
Elánnal repült a napnak,
egyenest a narancsvörös korongnak.
Elpirult Helius szégyenében,
eltörpült egy izzó szív hevében.
Örökös láng
By Kazu Shijin
5 hozzászólás
Különösen a két utolsó sor,
tesz rá ´izzó pecsétet,az
többire!
Gratulálok:sailor
Remek vers.
Igazán tetszett.
Üdv: harcsa
Örülök hogy tetszett nektek! 🙂
Jó volt olvasni a versed.
Üdv. a napvilágon.!
Szeretettel. Ági
Köszönöm. Jó érzés látni hogy sokan olvassák ezeket a verseket, amelyek 20 évig kifakult lapokon porosodtak. (és jónak is találjátok, ez külön öröm!)