Volt egyszer, hol nem volt,
A ruhámon egy pici folt,
Belestem egy pocsolyába,
És a foltnak mosoly derült az arcára
Erősen örvendezett, mert még nem is evett,
Nemsokára akkorára nőtt, mint egy lapos üveg befőtt.
Ahogy haza értem szégyenkezve, bedobtam a mosógépbe.
Szinte azonnal kezdett is eltűnve kiáltani:
– Jaj! Nem akarok meghalni!
Mondta volna: segítség!
De kivették, s terítették.
Vége lett a kis foltnak,
Ha nem hiszitek,
Induljatok
Útnak!
A folt
By Leaboglarka
2 hozzászólás
Üdvözöllek kedves Boglárka itt a Napvilágon!
Aranyos történet, ötletes!
Kicsit mese kicsit vers. A rímeket érezni, ám a vers szerkezeti formájára ügyelj.
Ebből a történetből nagyon jó kis mesét tudnál írni, engedd szabadjára a fantáziádat, hiszen az láthatóan van. Próbálkozzál tovább akár versformájában is, biztatlak és olvasni is fogom.
Érezd jól magad itt!
szeretettel-panka
Köszönöm szépen az olvasást és a fogadtatást. Folt formájúra írtam, csak itt nem így jelent meg. Írtam néhány mesét is és majd azokat is el fogom küldeni. Boldog új évet kívánok! Szeretettel : Lea