Nem Mondhatom
Nem mondtam, soha, nem kértelek,
Szeress, hogy szerethesselek!
Szeretlek, a nélkül is,
Hogy kérnéd a szerelmemet!
Elfogadsz, vagy megtagadsz?
Ki kérdezi? Enyém vagy? Itt maradsz?
Elfogadsz? Szerelmünk megmarad?
Vágyaimban csak te vagy!
Mit mondasz? Kellek még,
Szívemben gyújts reményt!
Mond, hogy kellek! Örökké csak, neked!
Örökké lehetek, gondja éltednek!
Mindig itt vagyok, kétségek között,
Szeretlek, nekem e földön nincsen más öröm!
Érzem, hogy szeretsz, és kellek is neked!
Mégis a kétely, mérgezi lelkem!
Nem az a baj, szeretlek e téged,
Ez bizonyos, dolog, nincs benne métely!
Az is biztos, hogy szeretsz is nagyon,
Hiszen, ha rám nézel, az arcod úgy ragyog!
Szeretlek, hidd el, te kellesz nekem,
Te vagy én, igaz életem!
Nem kell nekem más, csak te kellesz nekem,
Hogy veled élhessem le, gyarló életem!
2 hozzászólás
Kedves Misi!
Elolvastam néhány versedet. Dícsérendő, hogy az igazi versformákhoz igyekszel alkalmazkodni. Jó a fantáziád, szép gondolatid vannak.
– Én is csak mostanában kezdtem el verseket írni. A próza dől belőlem, de a verseket nehezebben szülöm. Éppen ezért először csak leírom a gondolataimat, ami még csak itt-ott mondható versnek, aztán amikor időm engedi, mindig előveszem, és kezdem csiszolgatni. Kijavítok benne valamit, legközelebb megint valamit, és lassan-lassan kialakul, néha sikerül.
A verseidnél is tanácsolnám, hogy mielőtt közreadnád, néhányszor olvasd át, mivel jók, de ha kicsit csiszolgatnád, még jobb lenne.
További sok sikeres verset kívánok neked.
Üdvözöllek!
Köszönöm! A dicsérő szavakat és a kritikát is! Megfogadom!
Üdv Misi