Kutyakaland

Hét ágra sütött a Nap a hortobágyi pusztán. A nyáj békésen legelészett, amikor Pajtás kutyus a nyáj őrzésével ,,megbízott" puli úgy gondolt a, hogy nem árt ellenőrizni a nyájat és nemcsak
őrizni. Ebbéli tevékenységében néhány juhot kiválasztott magának. Körbeszaglászta, megnézte őket elölről, hátulról, majd mindent rendben találva tovább ment a másikhoz egészen addig, ameddig eljutott a nyáj juh-,,fenegyerekéhez" egy rátarti merinói juhhoz. Őt is körbeszaglászta elölről, majd hátulról és mindent rendben találva hátat fordított a juhnak és elindult a juhász felé. Nem így megszaglászott, leellenőrzött juh, aki dühösen méregette a szaglászó kutyát, majd amikor az hátat fordított neki, alaposan hátsón rúgta ,,őkelmét"! Ekkora szemtelenséget! Pajtás felháborodottan ugatott a juhra és dühösen borzolta fel a szőrét! Még hogy Őt, egy pulikutyát rúgott fenékbe ez a rusnya, mihaszna juh! Panaszkodva fordult a juhász felé, hiszen ez hallatlan, szégyentelen tett volt vele szemben! A juhész csak hallgatta a felháborodott, panaszos ugatást, majd megunva a lármát, dühös szavakkal intette le a kutyát! Pajtás azonban önérzetes kutya volt és az igazságért még a juhásszal is szembeszállt! Itt azonban juhász volt az erősebb és bizony megfenyegette a kutyát, hogyha nem marad azonnal csendben kap ám a görbebottal! Nem a juh, hanem Ő, a panaszos Pajtás kutya. A fenyegetés hatására kénytelen-kelletlen le kellett csendesednie és tudomásul vennie, hogy sérelem ide, bántalom oda, a kutyaugatás nemhogy az égig, még a juhász szívéig sem mindég hatol el és a felháborodott ugatás zavarja a juhász fülét és a juhász meg a nyáj nagy-nagy ura! Így kénytelen-kelletlen meghunyászkodott, megbékélt a gondolattal, hogy itt igaza neki már nem mindég lehet és odaállt a juhász mellé őrizni, figyelni és védeni a nyájat.