Az első szülött

Tudod? Titokban csókot dobtam a napnak
Mikor megtudtam, hogy Apává avatnak
Ez az egyszerű tény akkor válik valóra
Ha egy csöppnyi lényhez hívnak randevúra.

Szóltak hát, s én hanyatt homlok rohantam
Hogy találkozzak veled a kórházban
Anyád várt engem a szülőszobában
Én megcsókoltam, átöleltem lágyan.

Féltettem őt, de súgta minden rendben
Megszülettél, vasnál is erősebben
Rég készültem én erre a szerepre
Mit teszek, ha ott állok veled szembe.

Pedig csöpp vagy még, alig ember
Szívem mégis hevesebben ver.
Csoszogást hallok a folyosóról
Szemem le nem veszem az ajtóról.

Belépett a nővér karján veled
Nyitva volt bogárfekete szemed
Anyádra néztem, szép volt, mint Te
Büszkeség csillogott szemébe.

Én csak álltam meglepetten, zavarban, némán
Kezedet csókoltam, érezd, Te vagy a dámám
Boldog voltam, forgott minden körülöttem
Egy gyönyörű kislány az első szülöttem.